Kb

Forrás: Tempevölgy 2014/1.

Kb – Kritikai beszélgetések

A Pannon Egyetem Modern Filológiai és Társadalomtudományi Karán működő Sziveri János Intézet – a névadó költő és folyóirat-szerkesztő életművéhez illően – a közelmúlt és jelenünk irodalmi folyamatai, különösen pedig a folyóirat-kultúra kutatásával foglalkozik. Fontos számunkra, hogy a kortárs irodalom iránt érdekődő egyetemi hallgatóinkat bevezessük az irodalmi életbe, ezért nyitott, nyilvános irodalmi műhelyfoglalkozásokat, folyóirat-bemutatókat, irodalmi beszélgetéseket is szervezünk. Ennek keretében indítottuk útjára 2013 végén Kritikai beszélgetések (Kb) sorozatunkat, amelyeken egy-egy kortárs irodalmi műről beszélgetünk, és megvitatjuk két-három műhelytagnak az adott műről írott kritikáját. A Kb rövidítés természetesen azt is jelzi, hogy a kritikai műhely működtetői nem ringatják magukat a szakmai tévedhetetlenség hitébe, és tanítványaikkal sem kívánnak ilyet elhitetni. Körülbelül tudjuk, hogy mit akarunk, nem vagyunk biztosak abban, hogy igazunk van. Kb. körül tudjuk határolni, hogy mit tartunk jó műnek, egy-egy olvasott műről van véleményünk, érvelni is tudunk a véleményünk mellett, de nem hisszük azt, hogy kizárólagosan birtokában lennénk valamilyen megfellebezhetetlen igazságnak.

Az első alkalommal Tóth Krisztina Akvárium című regényéről, a második beszélgetésen Borbély Szilárd Nincstelenek című regényéről volt szó. A műhelymunka keretében készült négy kritikát együtt közli a Tempevölgy jelen száma. A könyvekről szóló beszélgetések során megállapítottuk, hogy választásunk nem volt véletlen, nem csak a műhely működtetőinek érdeklődését, hanem a magyar irodalom kortárs folyamatait is jellemzi, hogy épp ezekkel a művekkel foglalkoztunk. Ezek a regények és a fogadtatásuk, továbbá olyan szerzők, mint Barnás Ferenc, Szvoren Edina vagy Oravecz Imre új műveinek fogadtatása mintha arról tanúskodna, hogy a ’80-as évek prózafordulata után teret nyert szövegirodalommal szemben az utóbbi években az úgynevezett „világszerű” regények tudnak igazán újat mondani, szélesebb közönségérdeklődést és ugyanakkor szakmai elismerést is kiváltani.

Ezeknek a műveknek az egyéni és közösségi problémák, traumák felé fordulása az irodalomtudományt és a kritikát újra az irodalom alapkérdéseiről, helyéről, szerepéről, nyelvi és tapasztalati meghatározottságairól való vitára készteti. Ezekkel a kérdésekkel foglalkozva az irodalomkritikának önmaga feladataira is rá kell kérdeznie. Ezeknek a kérdéseknek az újratárgyalása talán egy olyan elmozdulásra is esélyt ad, hogy a most induló nemzedékeknek ne kelljen feltétlenül a népi–urbánus, konzervatív–liberális ellentétpárok újratermelődő alakzataiban meghatároznia magát. Ahogy az intézet névadójának, Sziveri Jánosnak a költészete is leveti magáról az ezekben az ellentétpárokban továbbélő kereteket, kielégítetlenül hagyja az ezek által meghatározott olvasói elvárásokat.

A Kb keretében készült kritikák mögött széles és korszerű irodalomtudományi tudás áll, ugyanakkor nem idegenkednek a személyes érdeklődés és hang felvállalásától, ahogy vállalják a tévedés kockázatát is.

Ladányi István

sziveri_kb

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.