Pannonhalmi Szemle

A folyóiratról:
A Pannonhalmi Szemle a Pannonhalmi Főapátság évnegyedes folyóirata, amely érdeklődési körének sokszínűségével és kulturális nyitottságával elődjének tekinti az 1926 és 1944 közötti „régi” Pannonhalmi Szemlét.

Amikor azonban 1993 tavaszán elindult a lap új folyama, az alapító célja nem az volt, hogy a hagyományos értelemben vett „felekezeti” lapok számát gyarapítsa, hanem a párbeszédnek olyan lehetőségét kívánta felkínálni, amely – a II. vatikáni zsinat sugallatának megfelelően – a kultúrát elsősorban nem missziós területnek tekinti, hanem önértékkel rendelkező szellemi valóságnak, amely az egyházakat legalább oly mértékben kötelezi értékbefogadó nyitottságra, mint értékközvetítésre. Ezért a Pannonhalmi Szemle olyan sajátos feladatot vállalt magára, amely (éppen azáltal, hogy ezeken a mára egyre nehezebben áthágható határokon kíván felülemelkedni) mind az egyházi, mind a kulturális kiadványok között sajátos helyet jelöl ki számára. A humán értékek (elsősorban filozófia, teológia, művészetelmélet és -történet, pszichológia, zene és pedagógia) befogadására nyitott értelmiség tagjainak békés és valódi párbeszédét kívánja tehát szolgálni a napi politikát meghaladó kontextusban.
Az egyes lapszámok a reprezentatívnak számító nyitószöveggel kezdődnek, utána a tanulmányblokk következik, amelyhez minden esetben műelemzések is tartoznak. Ezt a könyvszemle és a bencés spiritualitás hagyományból merített rövid meditáció egészíti ki. Szépirodalomból a lap csak verseket közöl.

Az egyes számok tematikus voltából következik, hogy a Pannonhalmi Szemlében megjelenő írások és fordítások felkérésre, és gyakran kifejezetten az adott lapszámba készülnek. A szerkesztők a témák megválasztásában próbálnak reagálni azokra a kérdésekre, amelyek olvasóinkat, a minket körülvevő világot foglalkoztatják.
A Pannonhalmi Szemlét szerzetesek és világiak együtt szerkesztik.
A lapnak 2001-ben “Alkotóközösség” kategóriában Pulitzer-díjat ítéltek, 2002-ben pedig meghívták, hogy szerepeljen a frankfurti „Central and Eastern European Online Library” (www.ceeol.com) honlapján is.
Tegnap este a Sziveri János Intézet vendége a Pannonhalmi Szemle volt. A folyóiratot két szerkesztője Gelencsér Gábor és Varga Mátyás mutatta be. A szerkesztők beszéltek az “új” Pannonhalmi Szemle kezdeteiről, törekvéseiről, helyzetéről, a folyóirat-kultúrában elfoglalt helyéről. A lap befogadótermészetét jelzi, hogy a nem bencés szerkesztők ugyanolyan arányban és ugyanakkora beleszólási joggal vesznek részt a munkában.
A Pannonhalmi Szemle a kezdetektől fogva tematikus számokkal dolgozik. Ahogy Varga Mátyás fogalmazott: “a tematikus számok szerkesztése, folyamatosan helyzetbe hozza az embert. Szükség van a kreatív alkotóerőre, folytonos előretervezésre, gondolkodásra.” Fontos szerkesztői szempont az írások válogatásánál, a szerzők felkérésénél, a fogékonyság érzékeltetése, az állandó reakció készség, és az ebből fakadó nyitottság. A Pannonhalmi Szemle szövegei között mindig van legalább egy bibliai témát körüljáró szöveg, de a lap nyit olyan írásmódok felé is, melyek közvetlenebb módon tudják megszólítani az olvasót, kevésbé a spekulatív diskurzus igénye munkál bennük.
Gelencsér Gábor a következőket mondta a folyóiratról: “Olyan típusú olvasót feltételez, ami nem rendhez kötött, ez egy embertípus. Képes úgy tekinteni a folyóiratot, mint egy alkotást.”

pannonhalmi_szemle_foto

pannonhalmi_szemle

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.