Lábass Endre

1957-ben született. Festőművész, 1982-ben szerzett középiskolai tanári diplomát a Magyar Képzőművészeti Főiskola festő szakán, Kokas Ignác növendékeként. 1982-től 1985-ig elvégezte a mesterképzőt murális szakon, és 1985-ben kapta meg festőművész oklevelét. 1982-től a Művészeti Alapnak, később a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének tagja. Festményei megtalálhatók a Magyar Nemzeti Galéria, a székesfehérvári István király Múzeum, az egri Dobó István Múzeum, a szekszárdi Babits Múzeum, és az esztergomi Balassi Múzeum gyűjteményeiben. Festőként Hermann Lipót Alapítványi díjat kapott 1982-ben, Derkovits-ösztöndíjat 1985-től 1987-ig a 70-es évek elejétől Budapestet fényképezi és prózát ír, húsz éve fordításokat és esszéket közöl a brit irodalomról, többek közt a győri Műhely és a Jelenkor lapjain. Fotós és irodalmi munkájáért Budapest Főpolgármesterének Budapest Díját kapta 1994-ben, írásaiért Magyar Napló-díjat 1993-ban, a Soros Alapítvány Irodalmi Ösztöndíját 1997-ben és József Attila-díjat 2011-ben. A budapesti házakra írja, bennük rendezi 1980 óta a Házszínház nevű városi vándorszínház (nonprofit) előadásait hazai és külföldi hivatásos és amatőr színészek közreműködésével. 1988 januárjában a Házszínház szerepelt a Szabadkai Népszínházban rendezett színházi fesztiválon; 1991-ben a zalaegerszegi Nyílt Fórumon a Hevesi Sándor Színház színészei saját rendezésében bemutatták Szellőzés című minidrámáját.

Kötetei:

Az ünnep (1987)

A táj (1994)

Rövidlépés (1994)

Szárnyasajtók (1998)

Kínai nyár, Tolvajnők piaca (2000)

Madárfészekárus (2002)

Vándorparadicsom (2004)

Felnőttláncfű (2007)

Védtelen örökség (Perczel Annával, 2007)

Forrás: Partitúra ne légy soha! Sziveri-díjasok antológiája. Szerk.: Géczi János – Reményi József Tamás, Gondolat Kiadó, Budapest, 2011.

Kép: szatyorbar.blog.hu

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.