Hizsnyai Zoltán

A Közép-Szlovákia déli részén fekvő Rimaszécsről származik; 1959-ben született a rimaszombati kórházban. 1978-ban Kassán érettségizett és szerzett gépésztechnikusi képesítést.  1974-1978 között amatőr színész, 1978-tól 1983-ig pedig, a kassai Thália Színház tagja. Közben két évig sorkatona. 1983-tól 1986-ig Diószegen, Kassán, Pozsonyban és Rozynó közelében fűtő, gépész, éjjeliőr és fényképész. Ugyanebben az időben fiatal szlovákiai magyar irodalmárok Iródia-csoportjának tagja, 1986-tól Pozsonyban él, ahol először az egyetemi könyvtár alkalmazottja, majd pedig éjjeliőr. A politikai rendszerváltás után, 1990 tavaszától a Pozsonyban magyar nyelven megjelenő Irodalmi Szemle című irodalmi-társadalomtudományi folyóirat szerkesztőjeként dolgozik. 1992 tavaszától az akkor induló Kalligram című irodalmi-művészeti-társadalomtudományi folyóirat szerkesztője, majd 1994 júniusától 2003 végéig főszerkesztője. 2004 és 2006 között a pozsonyi Új Szó című napilap kulturális rovatának vezetője. 2006 májusától 2007 októberéig a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának főállású titkára. Jelenleg a Dunakanyar szlovákiai szakaszán fekvő Kovácspatak üdülőközpontban él.

Díjai: Kilencek Díja, 1988; Madách Imre-díj, 1995; Szabad Sajtó Díj, 1996; a Szlovák Irodalmi Alap nívódíjasa, 1999; Lilla-díj, 2000; József Attila-díj

Kötetei:

Rondó (versek, 1987)

Tolatás (versek, 1989)

A stigma krátere (versek, 1994)

Műfajtalankodás. Vízilovak és egyéb szellemi ingóságok (esszék, plamfettek, 1996)

Bárka és ladik (versek, 2001)

Mintakéve (szonettkoszorú, 2004)

Hizsnyai Zoltán legszebb versei (2006)

Fordítva múlik – előre farol (válogatott és új versek)

Ének (versek 2001 – 2009, 2010)

Forrás: Partitúra ne légy soha! Sziveri-díjasok antológiája. Szerk.: Géczi János – Reményi József Tamás, Gondolat Kiadó, Budapest, 2011.

Kép: www.barkaonline.hu

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.