A búcsúzás megengedhetetlensége

By | 2014-03-12

Forrás: litera.hu

Írta: Balázs Marietta

 „Halálomat türelmesen begombolom”

A fenti Pilinszky-parafrázis hangulata szűrődött be Sziveri János  életműkötetének és a költő tiszteletére alapított Sziveri-díj díjazottjairól szóló antológiájának bemutatóján február 6-án a Petőfi Irodalmi Múzeumban.. Az elhangzott versek, az ünnepélyes hóesés, a levetített portréfilm alá játszott Dave Brubeck Take five-ja méltóképpen idézte meg a költő alakját és a Vajdaság jelentős alkotóműhelyének, az Új Symposionnak szellemi örökségét is.

„Jelenség volt a Jancsi” – emlékezett a képkockákon Balázs Attila költő diáktársára, Sziveri Jánosra, akinek szertelensége, energikussága már korán az egyetemi baráti társaság középpontjává tette az eredetileg festőnek készülő Sziverit. A Kécza András által készített portréfilmben költőtársak és kollégák elevenítették fel legmeghatározóbb emlékeiket Sziveriről.  Mátis Lívia a költő szakmai pályájának hajnaláról osztott meg részleteket, Zalán Tibor  összejöveteleik feledhetetlen momentumait idézte fel. Szőcs Géza személyesen szőtte tovább Zalán lakásán kezdődő ismeretségük történetét. Beszélgetéseik emlékéből táplálkozó, a 80-as években megkezdett vers az „Az istennyila és a hattyú” befejezését érlelte meg benne a könyvbemutató, amelyet felolvasott a közönségnek. Szőcs Géza Sziverihez való kötődését költészetétől nem választhatta külön, a költőt Szilágyi Domonkossal rokonítja, Sziveri azonban életigenlésében és nyitottságában különbözött a zárkózott Szilágyitól.

Ahogyan a barátok a filmrészletekben osztották meg anekdotáikat Sziveriről, Reményi József Tamás irodalomkritikus a Literának saját emlékeiről beszélt. „Valami homályos vonzódástól vezérelve az addig számomra ismeretlenebb Vajdaságban szerettem volna kicsit otthon lenni.”  Reményi személyes indíttatásból – Tolnai Ottó művei és Gion Virágos katonája iránti szeretettől vezérelve – vette 1977-78-ban az irányt a Vajdaság felé. Nem csalódott.  Balázs Attila, Maurits Ferenc, Sziveri társaságába csöppenve a symposionisták inspiráló gondolatáramán keresztül tett szert szellemi üzemanyagra, elképesztő közéleti pezsgésre lelve. „A Mozgó Világ és a Sympo párhuzamos sorsa, együttműködése révén a barátság természetes módon vált köztünk szakmai szövetséggé” – emlékezett vissza Reményi a kezdeti baráti beszélgetésekkel megalapozott szakmai együttmozgásra.


Csorba Béla, Sziveri János, Losoncz Alpár, Balázs Attila, Szűgyi Zoltán, Radics Viktória, Maurits Ferenc, (guggolnak: Mák Ferenc, P. Nagy István, Faragó Kornélia, Fenyvesi Ottó és Bicskei Zoltán 1983-ban az Új Symposion szerkesztőségében. – Bővebben itt.

Reményi úgy látja, Sziveri költészete sokféleképpen szólít meg. ”Ilyen fájdalmas pontossággal senki más nem mondja el nemzedékünk traumáit a század utolsó harmadából; ilyen hangnemben senki más nem találta meg a magyar költészetben az avantgárd új elégiáit, a groteszk vers-retorika egyik jelentős újítójaként; hagyomány- és magyarság értelmezése dúlja az avítt, levitézlett sémákat.” Reményi szerint Sziveriben Villon vagabundi hontalansága, egy bölcs vénember rezignáltsága és egy kisfiú védtelensége egyszerre koncentrálódott, különösen kedvelte Faludy Györgyöt és Petri Györgyöt is. Sziveri eltávolítása a Symposiontól szerinte máig nem teljesen kibeszélt, az események a múlt homályába vesznek.

Reményi hangsúlyozta, hogy a symposionisták ideái visszhangtalanok voltak egy időben, de az ezredfordulón a művészek ismét rátaláltak Sziverire, a róla elnevezett díjban minden évben  művekkel már bizonyított, de még a szélesebb ismertség előtt álló írók, költők, irodalomtörténészek, színházi emberek, illetve szellemi hagyatékának gondozói részesülnek. Díjazott Kécza András a portréfilm alkotója, de Mátis Livia is, aki jelentősen hozzájárult Sziveri örökségének életben tartásához. APartitúra ne légy soha! címmel megjelent antológiában a Sziveri-díjasok között találjuk még többek mellett Kollár Árpádot, Háy Jánost, Szálinger Balázst, Csehy Zoltánt, Győrffy Ákost és Lábass Endrét is. „A szerzőktől azt kértük: adjanak olyan anyagot, amelyet ma a legjellemzőbbnek éreznek, a legkiforrottabbnak látnak”- árulta el Reményi a Literának azokat a szempontokat, amelyek az antológia szerkesztésében őt és szerkesztőtársát, Géczi Jánost vezették. Reményi  hozzáfűzte, hogy az idei díj odaítélésének folyamatában az eddig díjazott alkotók is részt fognak venni, azonban értékelési szempontjaikat nem befolyásolja, hogy feltétlenül Sziveri radikális ars poeticáját folytató jelöltet találjanak. 2012-ben a díjat egy nappal a költő születésnapja előtt március 24-én tervezik átadni.

Sziveri munkásságát a lehető legteljesebben bemutatni szándékozó életműkötet számos darabja unikális munkának számít. Megtalálható benne több, vajdasági képzőművészről szóló kisesszéje, gyerekversek, életrajzi vallomás, Végel László drámakötetéhez írt utószava, a költő dramatikus művei, valamint Keresztury Tibor és Zalán Tibor vele készített interjúja is, előbbiben Sziveri különösen vallomásos hangnemben szólalt meg. A kötetet Sziveri rajzaival illusztrálták.

A megjelent két kötettel turnét terveznek, érintve természetesen a költő szülőhelyét Muzslát,  Szegedet, Kolozsvárt és Szabadkát is. Veszprémben pedig kutató intézetet szeretnének avatni, amely egyedülálló lehetőséget kínálna az Új Symposion örökségét kutatni, feldolgozni, megőrizni szándékozóknak.

A róla elnevezett díj, a most megjelent gyűjteményes kötet és antológia, hangfelvételek és portréfilm mind életben tartják a fiatalon elhunyt alkotót. Azonban maga Reményi is a sorok mágiája révén őrzi magában legszemélyesebben Sziveri képét. „A legváratlanabb pillanatokban szinte mániákusan előjön bennem Sziveri Pasztoráljának első két sora: "a Kosztolányi-szobor mögött / vetkőztet az idő egy dögöt" .

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.