Séd 2016. ősz: VeszprémFest Thievery Corporation-koncertjéről

By | 2016-08-14

Fotó: Gáspár Gábor

Új, szép zenei világ

Thievery Corporation 20th Anniversary Tour. Thievery Corporation. Veszprémfest, Veszprém Aréna, 2016. július 17. Énekesek: Loulou Dijne, Natalia Clavier, Puma, Mr Lif, Rootz, Zee. Előzenekar: Barabás Lőrinc Live Act.

Már az elég lett volna az érdeklődés felkeltéséhez, hogy Jim Morrisonnal is munkakapcsolatban voltak. Az se semmi, hogy innen hamarosan Los Angelesbe, Berkeleybe majd Miamiba mennek. A Thievery Corporation fennállása alatt legalább két tucat társművésszel dolgozott eddig, ami szerethető magatartásra utal: az általuk tisztelt zenei világ megvalósításához más zenészektől, énekesektől is kérnek és kapnak segítséget. Úgy sejtem, tudják, hogy a zene közösségi és örömszerző műfaj, és az önmegvalósításban társak támogatják őket, a megvalósulás csak együttes munkálkodás eredménye lehet. Mind a létrehozásában, mind a megvalósításában, mind az élvezete során.

Felemás a helyzet, mint a VeszprémFest alkalmain majdnem mindig. Van könnyűzenei koncert, amelynek nem feltétlenül tesz jót, ha a színpad előtt csápolók jelenítik meg, mennyire testhezálló számukra a zene, s miféle módon reagálnak a hangokra. Ugyan bevett szokás, hogy a jegyet vásárlók kétféle módon – elöl, álldogálva, ritmusra mozogva olykor pedig táncra perdülve, vagy hátul, komolyzenei koncerthez megfelelő módon (az Arénában csöppet sem vendégbarátnak számító) ülőhelyhez rögzítetten – élik át és jelenítik meg az eseményt, s a Thievery Corporation itteni fölállása mintha mindkét zenehallgatási szokásnak eleget kívánt volna tenni. Emiatt tűnt úgy, hogy akik a színpadról követhető, számukra cerebrált módon szálltak be a produkcióba (ők a rajongók és a bennfentesek), a teljesítményt közepesen frenetikusnak ítélik, a lejtős lelátóra telepedettek, akiknek rálátásuk lehetett a színpadi teljességre, csupán felejthetetlennek minősítik. Valóban, ezt a koncertet az jellemzi a legpontosabban, s a körülmények negatív hatásai ellenére is úgy látható, hogy a tizenhárom évad jó műsorainak egyikeként marad meg majd az emlékezetünkben.

Abban is felemás a helyzet, hogy a DJ-duóból csupán az egyik fél volt jelen: Bob Garza. Ő az, aki indiános arcával, kecskeszakállával, vékonyra nyesett bajuszkával levezényelte az estet, boszorkányos fürgeséggel kezelte kütyüit. És jól láthatóan élvezte a zene minden taktusát. Nem jött el Eric Hilton, de ez előzetesen is tudható volt, hiszen a szerződésben bejelentették, nem biztos a veszprémi jelenléte. (Amúgy erről a Dívány kritikusa, aki szerint az X generáció még mindig tud bulizni, nem vett tudomást.) Így aztán a keverőhelyen mindent Garza látott el.

A veszprémi Aréna a legtöbb színházi és zenei produkcióhoz megfelelő színhely. Ritka alkalom, amikor nem az. Az önmagát divatosan – talán fellengzősen – ’premium music festival’-nak kinevezett 13. VeszprémFest július 17-i fellépőihez nem mutatkozott kegyesnek  az időjárás, s a fellépők nem a vár éjszakánként káprázatos aurával rendelkező Szentháromság terén adtak koncertet, hanem a dühöngős eseményekre valóban alkalmas (a vár terénél két léptékkel terjedelmesebb) Arénában. Az Aréna a középszerűen profi zenés műsoroknak biztonságos helyszíne, az akusztikai adottságok megfelelő kihasználása nem könnyű feladat, az esetlenségeket jóhiszeműen a körülményekre fogja a látogató, s alkalmat ad a nézőknek arra, hogy adott pillanatokban bólintson vagy ingassa a fejét. De alkalmas-e egy csúcsprodukció számára?

A Thievery Corporation programja azonban annyira nemzetközileg is számot tevő és profin megvalósított, hogy sokkal jobb helyszínt érdemelt volna, mint a veszprémieknek – és a Balatontól vagy Budapestről érkezett vendégeiknek – juttatott sportközpont. A környezet olykor elorozza vagy éppen felkínálja az élvezetek legjavát, és nem  igazán szólt jól a kezdő szám, a Heaven’s Gonna Burn Your Eyes.

A hangosítást az együttes technikusai oldották meg, a zenei elvárások és a koncertterem adottságainak figyelembevételével: minden olyannak hangzott tehát, ahogyan a DJ-zene igényei megkövetelték. És hamarosan minden összezúzódott, tört, harsogott. Vibrált a világ.

Az előadókat felkonferáló ügyvezető igazgató egyetlen tényt hangsúlyozott: ez az első alkalom, hogy elektronikus zenéhez kínált a VeszprémFest dobogót. Az elektronikus zene azóta, hogy felnőtt, éppenséggel az 1960-as évektől, a populáris zenében is önálló szerepkörhöz jutott. Az elektronika bármiféle használatát azonban mind a zenészi, mind a zenehallgatói világban felemásan fogadták. Hiába jegyzi a sikert már induláskor a Kraftwerk vagy épp a Depeche Mode. S a közelmúltban pedig az énekhangot a háttérbe visszavonó, a ritmust adó zenei eszközöket az előtérbe állító (a jamaicai eredetre utaló) dub-műfajt, illetve az ismétlésekre épített s a jazz, a funk és a hiphop elemeivel élő acid jazznek nevezett változatot is kedvelő, amúgy a dél-nyugat-ázsiai és a brazil népzenéhez is vonzódó Thievery Corporation. Az esten például – angol, francia, portugál, perzsa és hindi nyelvű s a nyelvi kultúrákhoz kötődő dallamvilágú dalokat játszottak, és a sokféle elemet elegyítő zenéjüket számos elektronikus zeneváltozat-definícióval próbálták meghatározni, és mind ideiglenesen került használatba, miután hamarosan új, olykor váratlan alkotórésszel írták felül a zenéjüket. Ezt szokták volt értő kritikusok a világzenének nevezett gödörbe belelapátolni.

Igen, ezt a fantasztikus alkotóerővel, invenciózusan összekevert, eredményesen előadott mixtúrát műveli a Garza és Hilton összefogta, a produkcióra összeálló társaság, hogy aztán időről időre más – tömény szeszt jócskán tartalmazó – keveréket állítson elő.  Összeöntöttek, összetolvajlottak mindenféle zenét a reggaetől a hip-hopig, amelyhez hozzátették a maguk individualista módján a kedvenc ízeiket, aromáikat és hangzataikat. Ettől is váltak a független zenei csoportok közötti összekötő láncszemmé. Sokan máig DJ-ként definiálják őket (s maguk is, szerényen, ezt hangsúlyozzák), de olyanok, akiknek a művek bemutatásakor szükségük mutatkozik a hangszerekre is és pazar, egyéni hangi adottságokkal rendelkező énekesekre, munkatársakra is. Úgy látszik azonban, hogya DJ-s kollaborációnak számos változata lehet, s olyan is akad, ahol nem a bakelithuszár keveredik előtérbe. A veszprémi koncerten is több, különböző származású, eltérő stílusú és karakterű előadóval jelent meg az amúgy kocsmát és zenei kiadót fenntartó, minden kötöttségtől joggal ódzkodó, érett – közös pályájukat húsz éve járó – alkotópár.

thieverycorporation2977

Lou-lou, Natalia Clavier, Puma, Mr Lif, Rootz, Zee. Ők, akik a zenéhez az éneket adták. Mindegyikük karakter, dalban, színpadi megjelenésben s a produkcióban betöltött helyében. Sok-sok éves közös koncertezés, pillanatokra megnyilvánuló sajátosságok, koreográfia, rivalizációs játék együttese – amely egyedi módon áll össze egy-egy estén. Take My Soul, La Femme Parallel, The Richest Man in Babylon… Váratlanok voltak, és az ilyesmit mindenkor hálásan fogadja a hallgatóság; a szokatlan, mondhatni vad vágások: a stílusok oly keményen váltják egymást, s úgy rántják át az embert a melankóliából a zaklatottságba, a táncőrületből a meditációba, hogy ilyenre sok zenészbanda, pláne, ha biztosra akar menni, nem merne vállalkozni. De azt, hogy sikerült nekik összerázni a mindenféle helyről jött hallgatói seregletet (akikben annyi a közös, hogy rajongók és érdeklődők), azt mutatja, hogy kétszer is visszatapsolták őket. Ráadásul élvezték is saját magukat, ezért a közönség külön hálásnak bizonyult – kétszer vissza is jöttek zenélni!

Voltak még az előzenészek, akikről méltánytalanul kevés szó fog esni bármilyen koncertkritikában is, pedig a Thievery Corporationnel összevethető színvonalon (és barátságossággal) mutatkozott be a billentyűket, trombitát és laptopot használó Barabás Lőrinc, egyszerűen azért, mivel csupán a felvezetett koncert megkívánta szinten szólt a zene (a trombitához nem megfelelő akusztika sem rontotta agyon…). A Mészáros-munkatársak közül pedig említendő még Klausz Melinda, aki példásan háttérben maradva, ugyanakkor dicséretes módon szervezte meg az eseménysorozat minden egységének közösségimédia-megjelenítését. (Ámbár igaz, hogy a résztvevő zenészek nevét nem lehet fellelni az információs felületen.)

És amit érdemes megnézni, emlékeztetőül: https://www.youtube.com/watch?v=LY25sM8EV_M&sns=fb&app=desktop

Géczi János

 

 

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.