Séd 2016. nyár: Az utazás művészete

By | 2016-06-11

Fotó: Gáspár Gábor

Tavaszi Tárlat 2016. Művészetek Háza, Veszprém, 2016.

A veszprémi Gizella Napok Művészeti Fesztivál keretében 2016. május 7-én nyílt meg az immár hagyományosnak számító Veszprémi Tavaszi Tárlat a Művészetek Háza szervezésében, rendezésében. A grandiózus kiállítás (116 művész több mint 200 alkotását tekinthetik meg a látogatók) három helyszínen – a Csikász Galériában, a Dubniczay-palota Várgalériájában és az egykori Piarista Gimnázium épületében – látható 2016. június 26-ig, a Múzeumok Éjszakájáig.

A Tavaszi Tárlat – mely meghívásos alapon működik és háromévente rendezik meg – lehetőséget nyújt a Veszprémhez és a megyéhez kötődő művészeknek legújabb alkotásaik bemutatására (a kiírás szerint minden alkotó kizárólag 2013 után készült munkával jelentkezhetett a tárlatra) és a személyes találkozásra. Újdonság, hogy ebben az évben csatlakoztak a kezdeményezéshez a zirci III. Béla Gimnázium, Művészeti Szakközépiskola és AMI tanárai és diákjai is. Rendhagyó volt a kiállításmegnyitó is: dr. Temesvári Balázs, a Veszprémi Közüzemi Szolgáltató Zrt. igazgatója nyitotta meg a tárlatot, ezt követően került sor a díjak átadására. Díjat kapott Farkas Imre, Dózsa-Borbély Béla, Deli Anett, Gáspár Balázs, Ézsiás István, Sós Gergő, Feledy Gyula Zoltán, Farkas István, Boros Viola, Kiss Anna, Kanics Dorottya, valamint Hatala Péter, aki egy önálló kiállítás lehetőségét nyerte el, mely a következő Tavaszi Tárlatig valósulhat meg a Művészetek Háza kiállítótermeiben.

Ahogy az eddigi években, idén is meghatározott tematika köré épült a tárlat, azonban a témától eltérő műveket is be lehetett adni, ám ezeket nem zsűrizték. A zsűri tagjai voltak Bordács Andrea esztéta, egyetemi docens, Izinger Katalin művészettörténész és Sinkó István képzőművész, művészeti író. Az idei koncepció, nevezetesen a turista tematika a két kurátor, Hegyeshalmi László és Áfrány Gábor ötlete volt. A mottóként megadott Zygmund Bauman-idézetet olvasva kíváncsisággal vártam a tárlatot, érdekelt, hogy a kortárs alkotók miként látják ezt a számos gondolatot elindító, izgalmas, szerteágazó témát. „…a turisták, akik megérdemlik ezt a nevet, abszolút mesterei a minden szilárd felolvasztása és minden kötöttség eloldása művészetének. Ami elsősorban jellemzi őket: nem tartoznak ahhoz a helyhez, amelyet éppen felkeresnek; megvalósítják azt a csodát, hogy a megfelelő helyen vannak, anélkül, hogy a helyükön volnának.” Bauman a Turisták és vagabundok című írásában a posztmodern ember életstratégiájához kapcsolódóan elemzi a turista viselkedését. Egyik legfontosabb jellemzőjének a távolságtartást gondolja. A mai világban minden mulandó és esetleges, ami ma érték, holnap már értéktelen, ami régen tartós volt, ma eldobhatóra cseréljük, az identitás is úgy cserélhető, mint egy ruhadarab. Ehhez az életformához alkalmazkodik, és ezt valósítja meg a turista, aki „gyenge gyökeret ereszt”, és legfontosabb számára a szabadság, a mobilitás, az autonómia, hogy távolságot tartson és gondoskodjon arról, hogy „ez a távolság ne váljon közelséggé”. A változékony, „laza kapcsolatok” világával szemben ez az egyik lehetséges védekezési mód.

A téma komplexitása miatt is a kiállítás arra a kérdésre keresi a választ, hogy milyen gondolatok fogalmazódnak meg a kortárs művészekben a turistával kapcsolatosan; miként látják ők a turistát, milyen asszociációs sort indít el egy ilyen témakör az alkotókban. Meglepetéssel tapasztaltam, hogy a kiállító művészek kisebb része adott be olyan alkotást, mely kapcsolódott a kiírt tematikához. A kurátorok munkáját dicséri, hogy ennek ellenére ezt a – mind témájában, mind pedig technikailag – rendkívül sokrétű anyagot sikerült impozánsan megrendezni, valamiféle egységbe foglalni. Technikailag a legkülönbözőbb típusú művek láthatók a tárlaton: festmények, grafikák, installációk, kollázsok, szobrok, fotók, digitális videó-művek, computer-printek. Téma szempontjából is hasonló sokszínűség tapasztalható. A nívódíjat 2013 után már másodszor elnyerő Farkas Imre képzőművész Mona Lisa II. című alkotása minden szempontból valódi kuriózum, eltér a többi kiállított munkától. A(z alkotó által audiovizualizációnak nevezett) technikájában sem mindennapi kép alapja a Mona Lisa, melyből azonban a különleges technikai eljárásnak köszönhetően fekete alapon szigorú rendben négyzeteket alkotó fehér pontok maradtak csupán. Az eredeti kép egyáltalán nem ismerhető fel, helyette azonban merőben más világ tárul fel előttünk.

Több művész reflektált a turista egyik jellegzetes vonására, miszerint előszeretettel vásárol különféle emléktárgyakat, szuveníreket, melyek egyébként semmilyen értéket nem képviselő, sorozatgyártott tucatáruk, pusztán az utazás emlékét, a hely szellemét hivatottak megidézni a későbbiek során. Ilyen alkotás többek között Borbély Béla Nyolczasné látnivalói című munkája, a díjnyertes Deli Anett Souvenir I.–II. című alkotása, mely a festett, eldobható papírtányérok mellett külön kis csokorban jeleníti meg az apró, különböző országokból származó porcelánváltozatokat is. Idézi továbbá (más kontextusban ugyan) Szeifert György Mézeskalács szuvenír című kollázsa is. „A turista-cselekmény is csak a pillanatfelvételeken és az emléktárgyakban létezik.” Mert mivel őrizhető meg leginkább az „örökkévalóság számára” az utazás élménye? Az út során készített fotók és a helyszínen vásárolt szuvenírek által, melyek később bármikor elővehetők, megnézhetők.

Az emléktárgyak mellett többen kapcsolódtak a fotó révén is a turista fogalmához, nem véletlenül, hiszen ma a turista elképzelhetetlen fényképezőgépe (telefonja) nélkül – leginkább azon keresztül nézi a világot. Hakim Bey írja, hogy régen nem volt turizmus, ez a 19. század találmánya. A régi korok utazóitól abban különbözik a turista, hogy ő leginkább „képeket gyűjt, mintsem tapasztalatot”. Gáspár Gábor Mobilba zárt élmény című fotói, melyeken önmagukat fényképező turistákat látunk, kiváló példái ennek. „Képeket habzsol”, „gyakran mások nyomora közepette vakációzik”, mint Zachar István Katasztrófaturisták 1–6. és 7–12. című összeállításán. Kulturális különbségekre vágyik, és ez a kulturális másság anyagi, gazdasági, társadalmi természetű is. Azért indul útnak, hogy lássa a másságot. „A turista a másság fogyasztója.”

Más típusú megközelítései és egyben kedves fénypontjai a kiállításnak azon alkotások, melyek humorral ragadják meg a témát. Ilyen Fábián László Macskamesék című alkotása a „kóbor vagyok, nem turista” felirattal, a képen egy, a nézőnek háttal ülő macskával, valamint Haszon Ákos Kerékpárral a Holdba című műve, mely azt sugallja, az igazán elszánt turista számára nincs lehetetlen. A szkafanderben a Hold felé bicikliző figura teljesen bizarr hatást kelt. A groteszk érzetet erősíti, hogy a kerékpáron ülő alak a semmiben lebeg. Ebbe a csokorba sorolhatók még Marosi Diána alkotásai, a Raphaël Poulain kerti törpéje New Yorkban című két kép, melyek az Amélie csodálatos élete című filmre reflektálnak, ahol a főszereplő Amélie Poulain édesapja rendszeresen kap postán „szelfiket” kerti törpéjétől, a világ különböző városaiból.

tavaszitarlat8569

A humor mellett az aktualitás is fontos szerepet játszik a téma megközelítésében, ugyanis több alkotó reflektál a migrációs problémákra, kapcsolatba hozva azt a turizmussal. Péterfy Ábel Menekültek című alkotásán egy hajót látunk felülnézetből, ahol az emberek festékfoltokká mosódnak el. Szeifert György kollázsain a menekültek „kényszerturistaként” jelennek meg; a képen maga a felirat is szerepel.

Több alkotót megihletett Goethe híres itáliai utazása is. Goethe nem a mai értelemben vett utazó volt. Ahogy Bálint Aladár írja: „Goethe sokoldalúsága utazásában sem vesztett intenzitásából. Természettudományos érdeklődése egy pillanatra sem csökkent és a szobrok, képek, az egyházi szertartások, utcai jelenetek mellett a vegetáció, a talaj mineműsége, a légköri jelenségek egyaránt lekötötték figyelmét.” Boros Viola A turista című installációja, valamint Hegyeshalmi László és Környei Ágota közös alkotása (Die Reise) is reflektál − más-más módon − a goethei értelemben vett utazásra. Boros Viola műve az egykori Piarista Gimnázium emeletén külön termet kapott. Az installáció négy részből áll (egyik eleme a zene), mellette Wilhelm Unrau szövege olvasható, aki Goethét az első modern értelemben vett utazónak tartja. A Várgalériában látható Die Reise című installáció pedig útikönyvek sokaságából emelt oltárszerű építmény, középen felirattal: „hier war Goethe nie”. Az útikönyvek mind Itálián kívüli helyekről szólnak.

Az installációk között is rendhagyó a díjat nyert Ézsiás István A turista/Utazó művész, utazó műtárgy című helyspecifikus alkotása. Egy egész termet elfoglaló, önálló kis szigetet, világot láthatunk itt, mely emlékműhöz hasonlatos, ezernyi részlettel – papírhajóktól kezdve a ruhaszárító állványon át a kerékpárgumiig, különböző személyes tárgyakig.

A kiírt tematikához nem kapcsolódó művek egy nagyobb csoportját alkotják a zirci gimnázium diákjainak alkotásai, melyek több teremben láthatók az egykori Piarista Gimnáziumban. Elsősorban grafikai tervekkel, portrékkal, valamint tanulmányrajzokkal mutatkoznak be a tanulók.

A kiállítás interaktív és rendkívül ötletes, a közönség által is közkedvelt részét képezi a díjat nyert szerzőpáros, Kiss Anna és Kanics Dorottya A kilátó című installációja. Egy külön teremben a látogatók a falra helyezett fehér papírborítást saját maguk dekorálhatják ki az ott elhelyezett különböző eszközökkel, utalva ezzel a turista másik jellemző vonására, miszerint szeret jelet hagyni ott, ahol már járt: kőre, fára, padra, kerítésre, barlang falára, emlékműre karcolni, vésni, rajzolni, festeni a legbanálisabb jeleket és texteket. A terem közepén egy fából készült mini kilátó áll, ahonnan körbetekinthetünk.

Érdemes ellátogatni a kiállításra, mely elgondolkodtató, szellemes, letisztult, előremutató, színvonalas alkotásokat mutat be, ugyanakkor érdekes lett volna még több alkotó gondolatait, érzéseit, „véleményét” megismerni a megadott témával, a turistával kapcsolatosan.

tavaszitarlat8579


Dohnál Szonja

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.