Séd 2016. tavasz: A képmutatás és az őrület anatómiája

By | 2016-02-27

Peter Shaffer: Equus. Színjáték tánccal. Fordította: Göncz Árpád. Főszerepben: Blaskó Péter és Szelle Dávid. Közreműködik az Ajka-Padragkút Táncegyüttes és a Veszprém-Bakony Táncegyüttes. Díszlettervező: Kovács Yvette Alida. Jelmeztervező: Justin Júlia. Koreográfus: Kádár Ignác és Krámer György. Rendezte: Vándorfi László. Pannon Várszínház, Veszprém. Bemutató: 2016. február 20.

Vajon normális ez a világ, ahol az anya falvédő szövegekkel, bibliai idézetekkel tömi a fia fejét, miközben az apa ugyanezt keményen tagadja, és kötelezővé teszi Marxot? A tévéből (internetről), mint nyitva felejtett csapból ömlik a reklám, az emberi érzelmek kifejezésére pedig nincs mód és idő? A szülők hazudoznak, és félnek egymástól. Hát akkor ki az őrült, és ki a normális? Miért számít normálisnak a vallásos megszállott, és miért megbotránkoztató az olyan extrém fantázia, mint ami Peter Shaffer drámája főhősének a sajátja? Előfordulhat, hogy az őrület nem más, mint a „meztelen igazság”?

A kisszerű, képmutató világ elvárja, hogy az ember fojtsa el a vágyait, legyen kellő distanciája mindenféle megszállottságtól, különösképpen az extrém szexuális viselkedéstől. Mert kultúránkban minden, ami a nemiséghez tartozik, speciális esetnek számít, és jellegzetesen ellentmondó állásfoglalásokat idéz elő. Alen, az Equus főhőse, a neurotikus serdülő fiú kényszerképzetek között nő fel, amit a szülei észre sem vesznek, mindaddig az éjszakáig, amikor megvakítja a rábízott lovakat egy istállóban. Így kerül egy pszichiátriára, a neves Martin professzorhoz, aki, miközben a fiú viselkedésének okait keresi, egyre inkább a történet hatása alá kerül, és bizonyos titokzatos folyamat során szinte szerepet cserélnek. Végül már nem tudni, ki kérdez kit. A pszichiáter kénytelen átértékelni egész életművét, sőt az egész életét, és olyan kérdéseket feltenni magának, mint például azt, hogy „árthat-e többet valakinek, mint hogy elveszi a hitét?”  Mert „ha nincs miben hinnie, akkor eltörpül az ember.” Ez a fiú megismerte a kegyetlen szenvedélyt, ami által legalább vágtatott, lóra pattanva átlényegült valóságos kentaurrá, miközben a pszichiáter legfeljebb a mitológia kézikönyvében nézegette a kentaurokat, és most kigyógyítja a fiút elmebajából, és ezzel megfosztja legfőbb értékétől, a szárnyalás képességétől.

Vándorfi László Equus-rendezésében a Pannon Várszínházban a lelkiismereti kérdések, illetve a bűn és bűnhődés problematikája dominál. Az előadás középpontjában az emberi „benső”, a lélek áll. Így az egész darab egy ember lelkében történő belső utazás, lelki elmélyülés, belső vizsgálódás, aminek hatására a pszichiáter metamorfózisa megtörténik. Egyre bizonytalanabbá, egyre sérülékenyebbé válik saját „normális” életét illetően is a józan kombinátor. A fiú pedig – miközben oldódik a gyermeki függősége, szorongása, csillapodnak a hallucinációi – egyre hisztérikusabban és kegyetlenebbül vádolja a professzort, a „normális” világ képviselőjét annak képmutatásai, hazugságai, önáltatása miatt. S mindeközben egyre erősebb, aktívabb lesz ahhoz képest, hogy a darab elején meg sem akar szólalni. Mindkét főszereplő, Blaskó Péter (pszichiáter) és Szelle Dávid (Alen) nagyon szubtilisen mutatja meg ezt az átalakulást. A kétségbeesett párbajt, amit személyiségük védelmében vívnak egymással. A professzor viselkedése arra utal, mintha fokozatosan átvállalná a fiú dilemmáit és szenvedését. De lehet akár úgy is értelmezni a két szereplő viszonyát, mintha egyetlen „én” két mitikus oldalának párviadalát mondanák el, az őszinte lélekét (Alen), aki összeroppan a képmutató világ okozta csapdában és a romlott alkalmazkodóét (pszichiáter), aki kordában tartja, visszatereli az elszálltakat.

equus5841

Nehéz előadás az Equus, ha teljes mélységében meg akarjuk érteni. Felkavarja és meghökkenti a nézőt a fiú drámája, az erőszak, amibe a tehetetlensége átcsap, ez az egész borzalom a lovak megvakításával.

Éppen ezért furcsa a műfaji megjelölése: színjáték tánccal. Bár a néptáncosok bevonása a darabba nem zavaró. Sőt, talán éppen a lovak hercegét alakító Kádár Ignác és a többi néptáncos (Csánitz Márk, Kubriczky József, Lakatos Ferenc, Rumi Benjamin) érdeme a katartikus pillanat, amikor velük száguld Alen. A néptáncból sarjadt kopogós, férfias, kemény gesztusokkal, látványosan összefogódzva idézik fel a rítust Kádár Ignác és Krámer György koreográfiájában. Dacos dobbantásaikkal, fejük kemény hátravetésével fogcsikorgató őserőt, elszántságot, extázist mutatnak. Az éneklő, doboló kórus (Farkas-Csányi Attila, Punk Péter és Szente Árpád Csaba) is ezt a mitikus dimenzióját erősíti az előadásnak. Csak a jelmezüket feledhetném. Selyemingjük, selyemnadrágjuk és hajpántjuk olyan műhippis (Justin Júlia tervezésében). A díszlet, Kovács Yvette Alida munkája szintén nagyon lelombozó, rossz ránézni a színpadot bekerítő deszkapalánkra és az egész tárgyhalmazra, van ott minden, a pszichiáter íróasztalaként funkcionáló hordótól kezdve a magasra emelt kórházi ágyon és a fehér vaslépcsőn keresztül a Thonet székig. A kórházi ágyat tartó emelvényt pedig mintha lecsontozott, véres lólábak tartanák. Megértem, ha pénzszűkében úgy kellett a funduszból összeszedni valamit, de akkor már jobb lett volna akár üres térben előadni a drámát, hiszen úgyis fikciók sorából, emlékek felidézéséből áll a narráció.

Oravecz Edit (anya), Kiss T. István (apa), Staub Viktória (Juli), Pap Lívia (bírónő) alakítása jól beágyazódik az előadás természetes folyamatába. Vándorfi László hagyományos rendezésének a már említett tematizálás mellett éppen a profi szereplőválasztás és szereplővezetés a legnagyobb érdeme. A főszerepekre olyan színészeket választott, akik hitelessé teszik és sikerre viszik a darabot. Blaskó Péter szinte eszköztelenül, belülről hozza a pszichiáter figuráját, mindvégig fogva tartva a figyelmet. Szelle Dávid Alenje az ellenpont: megszállottság a józanság tükrében. Kényszeresen felgyorsult, kapkodó, a haját percenként lesimító mozgása a neurotikus lélek kórképe, szinte szuggerálja a szenvedést a nézőnek. A fájdalom ránk is átragad.

Bartuc Gabriella

fotó: Gáspár Gábor

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.