Folyóiratok a diaszpórában

By | 2015-03-31

Forrás: irodalmijelen.hu

Március 23-án  a Sziveri János Intézet volt a veszprémi Magyar Napok rendezvénysorozatának főszereplője, hiszen e nap központi témája a folyóirat-kultúra volt, és ezen a napon adták át a Sziveri-díjat is.

A délelőtt 9 órai megnyitón dr. Friedler Ferenc, a Pannon Egyetem rektora köszöntőjében hangsúlyozta, hogy magyarok a világ minden táján élnek, és maradandót alkotnak. Ennek a nem mindennapi teljesítménynek szeretnék biztosítani a megérdemelt figyelmet és elismerést.

A veszprémi Sziveri János Intézet rendezte „Magyar folyóirat-kultúra az emigrációban” című folyóirat-tanácskozás és kerekasztal-beszélgetés résztvevői nem kisebb nevek voltak, mint András Sándor, az Arkánum észak-amerikai magyar avantgárd irodalmi folyóirat egyik alapító tagja, Balázs Imre József, a Korunk főszerkesztő-helyettese, Dánél Mónika, az ELTE Bölcsészettudományi Kar Összehasonlító Irodalom- és Kultúratudományi Tanszék munkatársa, G. Komoróczy Emőke, a Digitális Irodalmi Akadémia Határ Győző-szakértője és a Magyar Műhely „nagyasszonya”, Mányoki Endre, az Irodalmi Jelen szerkesztője, Zalán Tibor, 1983-tól aKortárs munkatársa, 1992-től a Szivárvány társszerkesztője, valamint Ferdinandy György József Attila-díjas magyar író, költő, kritikus, irodalomtörténész, egyetemi tanár.

veszprem-fgy

Balázs Imre József, András Sándor és Ferdinandy György

Az elhangzott tematikus előadások összefogó képet alkottak a nyugati magyar folyóiratok keletkezéséről és működéséről. Az ’56-ban menekülni kényszerülő „írópalánták” az idegenben sem adták fel identitásukat. András Sándor úgy fogalmazott: „Aki azt hiszi, hogy az emigrációban nagyobb volt a széthúzás, az téved”. A külhonba taszított művészek összefogtak, hogy saját folyóiratokat indítsanak. „A magyarok számára nagyon fontos a folyóiratkultusz, Amerikában, Franciaországban, Angliában és Németországban együtt nincs annyi folyóirat, mint Magyarországon”– mondta el külföldi élményeire emlékezve Ferdinandy György. Ezeket a folyóiratokat – mint aMagyar Műhelyt vagy az Arkánumot – szürrealista és avantgárd irányzatokból határozták meg. „Az avantgárd alapja a diszharmonikus életélmény”– fogalmazott G. Komoróczi Emőke előadásában –, márpedig 1956-ban a világban bujdosó magyar menekülteknek jócskán jutott ezekből a diszharmonikus életélményekből. Talán emiatt van, hogy olyan nagy nevek köthetőek ezekhez a folyóiratokhoz, mint Bakucz József, aki önmagát harmadik generációs szürrealistaként definiálja, a Montrealban elhunyt, Arkánum-alapítótag Vitéz György, vagy éppen az eseményen is résztvevő és előadó András Sándor.

Az előadásokat követően Ferdinandy György, András Sándor és Balázs Imre József közreműködésével a hallgatóságot is befogadó kerekasztal-beszélgetés részesei lehettünk. Balázs Imre József kérdésfelvetésére – hogyan hatottak a nyugati magyar irodalomra a generációváltozások – az előadók és jelenlévők is egyetértettek abban, hogy a rendszerváltással a kényszeremigráció megszűnt, és azok közül az alkotók közül, akiknek el kellett hagyniuk az országot,’89-ben hazajött, aki tehette. András Sándor véleménye szerint tehát „a nyugati magyar irodalom megszűnt, egy lezárt egység”. Mint az író hozzátette: mindannyian nagyon boldogok lennének, ha a szórványmagyarság külföldön magyar nyelven írna és alkotna.

A nap méltó zárásaként átadták a Sziveri-díjat Nemes Z. Márió költőnek. „Márió kötetről kötetre új költői nyelvet talál ki, illetve formálta át a régit” – méltatta az alkotót Fenyvesi Ottó a díjátadó ünnepségen. Nemes Z. alapító tagja volt 2005 és 2009 között a Telep Csoportnak, illetve egyik alapítója a 2013-ban indult Technologie und das Unheimliche című, angol nyelvű kultúraelméleti fanzine-nak; 2004 óta tagja a Fiatal Írók Szövetségének, 2005 óta a József Attila Körnek, 2006 óta a Magyar PEN Clubnak és 2013 óta a Szépírók Társaságának.

Horváth Virág

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.