Tiszatáj 2014/7

By | 2014-08-13
Különös,
Különös nyár-éjszaka

A Tiszatáj júliusi száma az első világháború száz évvel ezelőtti kitörésére emlékezik, teszi mindezt Ady Endre versére reflektálva, egyszerre a dokumentáció és a legmélyebb személyesség között hullámozva.

A folyóirat Szabó Dániel írásával kezd, aki arra keresi a választ, hogy hogyan fogadták a magyarok az első világháborút. Az írásból kiderül, hogy a kezdeti lelkesedés hamar átváltott a háborúellenesség hangsúlyozásába, amely a korabeli költemények hangvételének megváltozásából is érzékelhetővé válik. Ehhez az íráshoz szorosan kapcsolódnak Móser Zoltán megfigyelései, aki szarajevói emlékekről, fájdalmas panaszdalokról szól, Marjanucz László írása pedig szintén a fájdalom tematikája körül forog, a család, a szerelem, az emberi érzések és az első világháborús borzalmak viszonyát vizsgálva.

A tematikus szám az egyes írói életművek tekintetében is vizsgálja a háború hatását. Így kapunk képet Pataki Viktor tanulmányában Gárdonyi Géza háborús kisregényeiről, amelyek a háborút mindig centrális szerepben tüntetik fel, de szinte soha nem szólnak róla, az adott történetet mindig más történettel mondja el az író. Bod Péter pedig a Márai-életművet vizsgálja. Márai egyik fő műve, az Egy polgár vallomásai ignorálja az első világháborúról történő megnyilatkozást, ami miatt a felnőtté válásának fontos epizódjai maradnak ki. Sándor Iván pedig érzékeny megfigyeléssel él, amikor saját emlékezet-elbeszéléseit próbálja elhelyezni az 1914-ről szóló művek diskurzusában. A regényen mint lehetséges „emlékezőn” kívül olvashatunk az operett műfajáról (Fried István: Csárdáskirálynő a világháborúban), illetve a szobrászatról is (Wehner Tibor Kisfaludi Strobl Zsigmondról szóló írása).

A dokumentációnál talán kitüntetettebb helyet kap a már említett személyesség. Hermann Antal, művelt parasztpolgár háborús visszaemlékezéseiből kapunk részletet, amely részletesen beszámol a háború eseményeiről, a tényszerűség és a személyes átélés egyszerre dereng át a naplón. A folyóirat emlékezés-motívuma Báger Gusztáv írásában folytatódik tovább, amelyben a történetekre telepedett por fölkavarodik, a régi szagok és ízek kibújnak az emlékek repedésin. Akinél pedig a költészet és a háború találkozik, az nem más, mint Apollinaire. A katonaköltő leveleiből olvashatunk összeállítást, Tandori Dezső pedig még „szövegsírt” is ás a költőnek.

A Tiszatáj júliusi száma bizonyítja, hogy a világháború traumájának feldolgozása és a világeseményre való emlékezés sokszínű diskurzusban megy végre, s annak minden egyes darabja egy tökéletesebb megértés felé igyekszik közeledni.

 

Tokos Bianka

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.