Tiszatáj, június

By | 2014-06-18

A Tiszatáj júniusi száma igencsak nemzetközire sikeredett. A folyóirat nyitó írása Lisa Heynes és Wolfgang Sandfuchs tollából származik (10 × 10 = 100 európai első regény). Ebből az Európai Elsőregényesek Fesztiváljáról kaphatunk ízelítőt, amelyet az észak-német Kielben rendeznek. A fesztivál olyan fiatal íróknak ad bemutatkozási lehetőséget, akiknek a műveit még nem fordították idegen nyelvekre. Itt lehetőségük nyílik megismerkedni külföldi kiadókkal, s kapcsolatokat teremteni.

A fórum célja a legújabb irodalom bekapcsolása az európai irodalom vérkeringésébe. Az írásból azt is megtudhatjuk, hogy az esemény példája a magyarországi Európai Elsőkönyvesek Fesztiválja volt, s itt több magyar író/írónő neve felmerül mint résztvevő (Teslár Ákos, Kiss Noémi, Tóth Krisztina). A bemutatásból kiderül, hogy a fesztivál jó kiindulópont a fiatal pályakezdő íróknak, mivel az eddigi résztvevők többsége sikeres íróvá vált. A bevezető cikk után a fórumon részt vevő írók műveiből olvashatunk részleteket.

Az egyes kiszakított regényrészletek akár különálló novellaként is értelmezhetők. Kaouther Adimi írásában egy tizenkét éves „öregemberről” olvashatunk, s ennek a korai öregségnek az apa hiánya áll a hátterében. Ha visszajön az apa, akkor újra fiatal válik belőle. Alen Mešković írása a háborúról s a háborúnak a térszűkítő hatásairól szól, a frontvonal egyre közelebb kerül, s végül nincs hova menekülni. Franziska Gerstenbergnél a perverzióig jutó férfi-nő kapcsolat kerül előtérbe, Satu Taskinen írása egy eltűnt sütőtökről és ennek következményeiről számol be, Ursula Timea Rossel pedig az arab világba kalauzol.

A regényrészletek után Medbh Mcguckian észak-írországi költőnő verseit olvashatjuk (Bevégzett kompozíció). A verseket erős megformáltság jellemzi, s nem idegen tőlük a bibliai szókincs (evangélium, könyörület, szeráf, angyal). A bibliai réteg mellett az erős mitizáltság is jellemzővé válik, például a Tegnapi fürdőző című versben: „Vállán a hattyúbőrt nyelvek / övezik a folyás jogán, / csillagcsók, tengercsók / kél egybe ajka vörösén, / a vállához vagy ajkaihoz emelt / kéz pillanata, / a tapintás továbbgyűrűzhet / de biztos-e, hogy a férfi keze / ott még elidőz?”. Medbh Mcguckian verseihez jól illeszkednek Aleš Kauer számozott elégiái, amelyek szintén a mitikusság jegyében születtek.

A következőkben válogatást olvashatunk a Times Literary Supplement című folyóirat verseiből, többek között John Kinsella Páncélzat című versét, amelyben szinte élővé válik az anyag. Nick Laird versében a megértés, meg nem értés problémája kerül előtérbe. Carrie Etter és Mairi Macinnes versei a múltba kalauzolnak minket, az előbbi „számszerűsíti” is ezt (harminc mérföld, tizenkettedik napja, hatodik évem), utóbbi vers pedig egy városra, Aranjuez-re emlékezik. Ebben a részben még John Burnside, Kate Bingham és Robert Nye költeményeit olvashatjuk.

A versek után Matei Vișniec K. úr szabad című művének részleteivel találkozunk, Kosef J.-vel a főszerepben. A mű egyértelmű kapcsolatot mutat Kafka A per című művének Josef K.-jával (amit a betűcsere is megerősít). Ebben a műben azonban pontosan az ellenkező történik. Kosef J. letölti büntetését a börtönben, majd szabaddá válik, ám ez a szabadság nagyobb teherként nehezedik rá, mint a már megszokott börtönévek s az ebben az életben kialakult rend. Gretchen McCullough Egy kis méz és egy kis napfény című írása egy idő előtt befejezett költőélet krónikája, egy olyan költőé, aki nem tudta bevégezni terveit, csak Mandelstam csodálására jutott idő, így ebben a történetben Nincs happy end, kedves olvasóm. Juszuf Idrisz Az utazás című műve a közös utazást tematizálja, az én és a te utazását, a gyermek és az apa utazását, azt, hogy a gyermeknek tovább kell folytatnia az utat akkor is, amikor az apa már nem él, és ezzel szembesítenie kell magát.

Kinter Aliz tanulmányában a brit Man Booker-díjról olvashatunk, amely már több évtizedes tradícióval bír. Az írás 2000 és 2009 közötti időszak könyvtermését vizsgálja, amelyek magyar nyelven is megjelentek. Az írás célja, hogy bemutassa azt, hogy Magyarországon az irodalomkritika mennyire kíséri figyelemmel a brit könyvtermés nálunk elérhető darabjait. Az igen részletes írás, amelyben a regényekről külön-külön olvashatunk, arra a következtetésre jut, hogy a két világ kritikai hagyományai eltérőek, így egy-egy mű értékelése nyilvánvalóan nem egyforma.

Az aktuális szám gazdag prózaanyaga után egy eredetileg az április avantgárd/unterground számba készült kritikarovattal folytatódik a folyóirat, amely akkor terjedelmi okokból nem került be. Ebben a részben Reichert Gábor kritikáját olvashatjuk kabai lóránt Avasi keserű című kötetéről. Reichert Gábor a kötet első egységét tekinti a legerősebbnek, s alapvetően kabai lóránt költészetének a hagyománnyal folytatott párbeszédét emeli ki, elsősorban József Attilával és Tandori Dezsővel folytatott dialógusát. Tóth Tünde Domokos Johanna Exil, Elixír című kötetét vizsgálja, amelyben az utazó lírai én kerül főszerepbe, aki megismeri ennek az utazásnak a határait, s egyúttal a nyelv határait is. Papp Máté Tóth Kinga Zsúr című kötetéről írt kritikát, amelyben kísérletet tesz a fiatal alkotó költészetének definiálására. Tóth Kinga költészete egyszerre teremt időbeli széttartást a felnőtt és gyermekkor ideje között, ad lehetőséget a gyermekkori traumák feldolgozására, de a versekben lévő feszültség nem tud feloldódni, a „boszorkányos attitűd” fennmarad. A kritikarovatban olvashatjuk továbbá Bárdos Deák Ágnes írását Falcsik Mari Nőket néző képek című művéről, Huszár Tímea írását Ladik Katalin Belső vízözön című kötetéről és Szkárosi Endre Egy másik ember című művéről. A kritikarovat tovább bővül, Kelemen Zoltán Kemenes Géfin László Fehérlófia nyomában című könyvét vizsgálja. Benedek Szabolcs Marton László Távolodó Bakelitszomj című írásáról mond véleményt. Még két kritika marad a végére: Eve Alexander Legéndy Jácint Központi zóna című művéről ír, Barlog Károly pedig DrMáriás alkotásáról tudósít. A folyóirat utolsó írásai között szerepel Mátyás Dénes írása Az olasz futurizmus és az európai modernség című tanulmánykötetről, illetve Mikola Gyöngyi írása a Holokauszt-emléknap jegyében tartott Metanoia Artopédia Jég-doktrínák című előadásról, amelyet a szegedi Grand Caféban rendeztek meg. Az előadás a náci propaganda retorikai eszköztárát tárta a közönség elé, kordokumentumok kollázsát felhasználva. A lap utolsó oldalán Miklosovits László képzőművész, grafikusművész rövid életrajzát olvashatjuk, aki most ünnepli 70. születésnapját. A júniusi szám borítóján és a lap egyes oldalain is az ő munkáival találkozhat az olvasó.

A Tiszatáj júniusi száma értékes és nagy mennyiségű verset, prózát és kritikát tár az olvasó elé, teszi mindezt úgy, hogy átlépi az országhatárokat, s megteremti a lehetőséget számunkra, hogy tőlünk távol élő írók, költők tollából született műveket olvashassunk, s párbeszédbe keveredjünk velük.

Tokos Bianka

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.