Jelenkor 2014/4.

By | 2014-05-21

A Jelenkor legújabb, áprilisi száma kicsit eltérő felépítésű a legtöbb lapszámhoz képest, melyek általában szépirodalmi, tanulmány- és kritikarovatra oszlanak. Ez a kiadás kétszeres emlékszámnak is tekinthető, más-más hangsúlyokkal ugyan, de Szederkényi Ervinnek és Borbély Szilárdnak is emléket állít.

A szépirodalmi rész nem szerveződik külön tematika köré, Szabó T. Anna, Kiss Judit Ágnes és Kovács András Ferenc versei indítják a rovatot, ezek után Egressy Zoltán Százezer eperfa című készülő regényéből olvashatunk részletet. A számot gazdagítja, hogy nemcsak magyar szerzők műveit találjuk benne, hanem Mark Twain Fenimore Cooper irodalmi kihágásai című esszéjét Mesterházi Mónika fordításában és Neven Ušumović horvát író Ladányi István által fordított novelláját, a fordító jegyzetével. Ušumović mély és gyötrelmes novellája után még mindig nem eszmélhetünk fel a test nyomorgatásából Lackfi János írásaiban sem. A levágott mellű filmcsillag-paradigma, a maga nyers őszinteségével borzongást válthat ki belőlünk, a női mell valódi szerepének boncolgatásával. Ezek után Melorisz Béla és Gellén-Miklós Gábor az idő múlásáról szóló verseit (pl. Mivé lesz, Egy pillanatra) Selyem Zsuzsa elemzése követi Kertész Imre elbeszélésmódjának személyességéről. A központi kérdés, hogy a diktatúra vajon tényleg megöli-e a személyességet és a szolidaritást?

Ahogy az áprilisi Alföldben, úgy a Jelenkorban is van egy Krusovszky Dénes-novella, ráirányítva a figyelmet a szerző műnemváltására.

Tímár Árpád tanulmánya (Képek és Képértelmezések) Csontváry Kosztka Tivadar festményeinek címét vizsgálja, van-e a szónak jelentése a festményre nézve, s ezeknek a kapcsolata hogyan hat egymásra.

A lap külön összeállítással tiszteleg a nyolcvan éve született Szederkényi Ervin egykori főszerkesztő emléke előtt. Pálinkás György lírai szövege mellett Szederkényi egyik munkáját, hozzá íródott magánleveleket és több oldalon általa készített fotókat találunk irodalmi eseményekről, beszélgetésekről, kirándulásokról.

A kritikai rovatban Vári György (Sándor Iván: Az éjszaka mélyén), Kálmán C. György (Falcsik Mari: Nőket néző képek), Gyürky Katalin (Oleg Pavlov: Orosz trilógia) és Szilágyi Zsófia (Garami András – Mekis D. János – Németh Ákos szerk.: Nemzedéki narratívák a kultúratudományokban) írásait olvashatjuk.

A szám zárásként egy interjú felidézésével Borbély Szilárdra emlékezik A Testről címmel. A Keresztesi Józseffel folytatott beszélgetésből is érezhető, miért is volt ő „egyedüli példány”, ahogy Takáts József fogalmaz, akinek „igazságtalanul sok gyászost osztott hordójából az isten.”

Tibold Liliána

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.