Alföld 2014/4.

By | 2014-05-20

A folyóiratban az illusztrációk jellemzően a külső-belső borítón nagy hangsúlyt kapnak, mind a négy felületen megjelennek, folyóiraton belül már kevésbé, mindössze egy-egy alkotás látható. A fényképek, grafikák nem mindig állnak szoros kapcsolatban a tematikával, sokkal inkább az alcímben megjelölt művészeti jelzőnek kívánnak eleget tenni – kortárs képzőművészeti alkotásokat bemutatva. A művek címe nem jelenik meg, csak a művész neve: minden számot egy-egy alkotó munkája képvisel. A mostani számot Bahget Iskander portréi díszítik, a címlapon látható lány szegénysége és a kép szépsége éles ellentétet képeznek.

A részletes tartalomjegyzék tematikailag rendezi és felosztja a cikkeket, minden lapszám a kortárs irodalmi élet képviselőinek munkáival nyit, versekkel, novellákkal, regényrészletekkel vagy éppen drámákkal. Az áprilisi lapszámban Szilágyi Ákos, Tornai József, Pintér Lajos versei, illetve Buda Ferenc anagrammái olvashatók. Pintér Lajos verse, a fényöröm, fénybánat Bahget Iskander portéit szólaltatja meg. Öt kiválasztott képhez épít fel történetet, amelyek visszatükrözik a képek hangulatát, a refrén – iskander iskander/ két isten egy ember – a fotóst is megnevezi, valamint a két isten egy ember jellemzéssel az ő történetét is megalkotja szír-magyar kettősségére utalva. Krusovszky Dénes Az új vadak című novellája szintén a fotográfiát tematizálja egy bűnügyi fotós szemszögéből. Két részlet olvasható még Horváth Péter Kedves Isten, illetve Lanczkor Gábor Folyamisten című regényéből.

A műhely témakörben 2013/07-es szám óta folyamatos Arany Zsuzsanna Kosztolányi-életrajzának közlése. A teljességre törekvő Kosztolányi-biográfia a szerző életútja mellett korrajzot is ad a korabeli Pest kulturális életéről. Jelen számban a Négyesy László vezette szemináriumok Kosztolányi életére gyakorolt hatását, valamint Babitscsal való barátságát mutatja be Arany Zsuzsa. Az olvasó megismerkedhet a pesti kulturális közeggel, ezen belül a Négyesy-szeminárium meghatározó légkörével, aminek révén Kosztolányi számos baráti és szakmai kapcsolatra tett szert. Az életrajzot idézetekkel, levélrészletekkel teszi még inkább pontossá a szerző, így nem pusztán az irodalmi munkásságát ismerhetjük meg, hanem többek között komolyzenei érdeklődését vagy filozófiai eszméit és ezek változását is.

A tanulmány rovatban jelenlegi kutatásokról kapunk képet, amely lehet tematikus is, például a Debreceni Irodalmi Napokon elhangzott tanulmányok közlése a 2014/3-mas számban, ami a két nagy kritikavita folytatásának is tekinthető. A mostani lap esetében nincs központi téma, a négy tanulmányban Szabó Anita újszerű értelmezését olvashatjuk Weöres Sándor Harmadik szimfónia című verséről („Szárnyának pilleporát” (Az értelemre merőleges szemlélet Weöres Sándor Harmadik szimfóniájában)). Pomogáts Béla Szilágyi Domokos Ez a nyár című költeményét veti össze 1968 nyarával Költői rapszódia – és a történelem címen. Pataki Viktor az ekphraszisz lehetőségeit vizsgálja Oravecz Imre Halászóember című kötetében (A próza és a líra határán), L. Varga Péter pedig Vida Gergely Horror klasszikusok című kötetét értelmezi A „vetített emlékezet” beszéde című írásában. Hasonló felépítésű a fórum rovat, ahol aktuális konferenciák előadásait ismerheti meg az olvasó.

A szemle rovat a kortárs művek kritikai, valamint kötetbemutató írásait közli. Az áprilisi számban az Alföld Stúdió Antológiájáról Bényei Péter írt összefoglaló kritikát, amelyben a megjelenő írásokat foglalja össze és véleményezi, reflektálva mind a témaválasztásra, mind pedig azok kidolgozottságára és eredményeire. Láng Zsolt új kötetéről (Szerelemváros és más történetek) Tinkó Máté, Király Levente Égre írt könyv regényéről Móré Tünde, Simon Márton Polaroidok verseskötetéről pedig Szalay Dávid kritikáját olvashatjuk.

A mostani szám utolsó szövege Angyalosi Gergely Borbély Szilárdról írt nekrológja. Borbély Szilárd 2006 és 2009 között volt az Alföld szerkesztőségének tagja. „…Borbély Szilárd neve nekem jó két évtizede egy hangot jelentett. […] A nyelvtani személlyé redukált én hangja volt ez, ahogy ekkor írta: »versbenén«. […]» Árnyképrajzolással« hozta létre a közelmúlt egyik legjelentősebb lírai alakzatát, amely – s ezt csak kevesen tudhatták – védőpajzsként is szolgált a szenvedések ellen. Egy agyongyötört lélek próbált csak úgy »lenni«, megfogódzkodni a nyelvben. […] Szilárd hangjának és szelíd , kicsit mindig ironikus mosolyának emléke megmarad bennünk, s az emlékezés a hiányt még fájóbbá teszi. Művei azonban hiánytalanul velünk maradnak, nem zuhannak, hanem felszárnyalnak majd. Még a halál völgyében is.” 

Győrfi Anna

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.