Veszprémi sugarak – erdélyi napok

By | 2014-04-24
szerző: Pintér Viktória
forrás: litera.hu

A nézőpont vállaltan veszprémi, vagyis az időszakos kiállítás (és valójában az egész rendezvény –a szerk.) egy olyan metszetet akart kihasítani, ami megmutatja, hogy milyen is Erdély Veszprémből nézve. – Az Erdélyi napok veszprémi programsorozat első napjáról Pintér Viktória tudósított.

 

Az Erdélyi napok rendezvénysorozata már a múlt héten kezdetét vette két kiállítással: A Veszprém Megyei Levéltár és a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár közös gondozásában megvalósuló Székely Hadosztály emlékezete című kiállítást, és Székely Beáta Aranykor-műveiből válogatott kiállítási anyagát tekinthette meg a közönség.

1908268_546769938774182_4397317348256108794_n

A március 31-én hivatalosan is induló Erdélyi napokat a Laczkó Dezső Múzeum Ácsolt fatornyok – védelmező templomok – erdélyi műveltség című kiállításának megnyitója vezette fel. A művészi szabadságot hirdetve a kiállítás a civil kezdeményezések felé fordult, ugyanakkor intézményi kapcsolatait is felszínen tartotta (a Néprajzi Múzeum grafikái). A kiállítási anyagot így civil önkéntesek és „köznapi művészek” segítségével rendezték meg. A nézőpont pedig vállaltan veszprémi, vagyis az időszakos kiállítás egy olyan metszetet akart kihasítani, ami megmutatja, hogy milyen is Erdély Veszprémből nézve. A nyitóbeszédet Márfi Gyula veszprémi érsek és S. Lackovits Emőke néprajzkutató tartotta. A beszédek között a Kőris zenekar erdélyi rigmusai vezették a programot. A protokolláris rész kiemelt pontja az Erdélyi napok megnyitó ünnepsége, ahol Friedler Ferenc, a Pannon Egyetem rektora beszédében méltatta az esemény hagyománnyá, sorozattá érését, és azt a szellemiséget, amelyben a Vajdasági napok, a Kárpátaljai napok, a Felvidéki napok után immár negyedszer rendezi meg a Pannon Egyetem Modern Filológiai és Társadalomtudományi Kara (továbbiakban MFTK) a határon túli magyarság kultúrájával foglalkozó tematikus napokat. Az idei évben a rendezvény felerősítette kapcsolatait a városi intézményekkel. Porga Gyula polgármester beszédében üdvözölte az intenzív városi jelenlétet és a veszprémi fesztiválszezon kibővítéseként köszöntötte a rendezvényt. Horváth Géza, az MFTK dékánja a rektor által említett negyedszeri alkalmat az eseménysorozat kiteljesedésének látja több oldalról is. Kari rendezvényből ugyanis egyetemi eseménnyé nőtte ki magát ez a sorozat, amit a város cselekvő támogatása még hitelesebbé tesz. Horváth Géza beszédében kiemelte, hogy a bölcsészettudománynak biztosítani kell a létjogosultságát 127 km-re Budapesttől is, felvállalva azt, hogy a mennyiségi harcba nem tud bocsátkozni, csakis a minőséggel szállhat versenybe. A megnyitó után rögtön Kopacz Attila fotóművész kiállításmegnyitójára került sor. A megnyitó beszédet Szőcs Géza ezúttal költői minőségében tartotta, s méltatta azt az időn kívüli vonzerőt, amelyet ezek a képek a megörökítés pillanatától a kidolgozás érési folyamatán át, az objektíven átbukó életből magukba konzerváltak. 16 képnyi privát múlt, amely a lencsén átszűrődve, már velünk is beszél.

A fotókiállítás megnyitója után a Sziveri János Intézet tartotta meg Folyóirat, arculat vizualitás című harmadik konferenciáját, amely az eddigiekhez (Tanácskozás a magyar folyóirat-kultúráról; Folyóirat-kultúra és online nyilvánosság) hasonlóan a folyóirat-történet és folyóirat-vonatkozások különböző beszédmódjait hívta elő. Az esemény első napján a plenáris előadást György Péter tartotta Kulturális tipográfia címmel. Előadása központjában a tipográfia egy olyan radikális tettként definiálódott, amely már akkor tud beszélni egy jelenlévő problémáról, amikor az aktuális társadalmi nyelvkészlet még nem képes rá. A radikalitásban formát kapó tipográfia kritikai igénye, így az ideológia kritikájában ölt testet. Az első szekció Balázs Imre József vezetése alatt Dánél Mónika Folyóirat mint köz(tes)-hely. Intézményesség, (inter)kulturalitás, (inter)medialitás, ideológiaaz Új Symposionban címet kapó problémafelvető, önreflexív előadásával kezdődött. A kérdés az volt, hogy az ember mint testi-lelki változó, valamint a környezet mint a mindig mozgó elvonatkozódás, hogyan alakítja át a folyóirathoz való viszonyt. Dánél Mónika a továbbiakban kifejtette, hogy az Új Symposion mint társadalmivá nyíló tér vitathatatlan ikonikus szerepén túl saját történeti traumáival is szembe kell hogy nézzen. A szekció második előadását Sándor Katalin tartotta: Intermediális átjárások a Nappali házban címmel, a különböző textuális és képi kontextusok egymás felé fordulását vizsgálta, melyekben a „között” mint a vizuális és textuális megjelenítés leglényegesebb helyiértéke jelenik meg. Szombathy Bálint A Magyar Műhely címoldalairól szólt történeti vonatkozásban, amely így koncentráltan a grafikai vonal változásai mentén különítette el a folyóirat korszakait. Sirbik Attila a konferencia hétfői napjának utolsó előadója a Sándor Katalin által körüljárt problematikához kanyarodott vissza, vagyis a textuális és vizuális világ hierarchikus elrendezése helyett ő is az 50/50 poétikai elv mentén az egyenrangúság szabadon hagyó gesztusában nyit felületet a többsíkú megvalósulásnak a Symposion lapjain. A konferencia első napját lezáró vita a mai design-tipográfián számon kérte a radikális nyelv jelenlétét.

A nap közepén a Sziveri János verseit lépten-nyomon megszólaltató mozgó-emlékező ráolvasó séta következett. Veszprém különböző pontjain felolvasott: Oberfrank Pál (Cholnoky Viktor-reliefje), Reményi József Tamás (Várbörtön), Bencsik Orsolya (Ányos Pál sírja), Heizinger Anita (Gizella kápolna). Az érseki palota erkélyén Sziveri János utolsó négysorosát Utasi Erzsébet, a költő özvegye olvasta fel. Mindannyian zavarban voltunk.

Az első nap kiállításmegnyitóinak sorát az 1914 témára meghirdetett nemzetközi mail art-kiállítás zárta. A damilon függő küldemények között Zsubori Ervin tartotta meg sziporkázó nyitóbeszédét, számokról és a feladásban kiteljesülő mail art-művészetről. A Dubniczay-palota teraszán az Együtt 1914 tematikájú Ex Symposion folyóiratszámot mutatta be Bozsik Péter, a lap főszerkesztője és Ladányi István, a lap szerkesztője. Bozsik Péter és Ladányi István is másképpen, de ugyanazt fogalmazták meg: közös felelősség, hogy beszéljünk arról, amit együtt szúrtunk el, azzal, hogy a háborúkkal véget vetettünk egy lineárisan futó nagy európai történetnek. Ami maradt: trauma és a ragyogásban szétpattanó csontok.

Az esti program Sziveri János megénekelt verseivel folytatódott: Bakos Árpád, Miroslav Jovančić, Vladimir Rusić tolmácsolásában. A Jovanfütty és az eksztatikus vonós dallamok, a zenei rigmusok, Bakos hangja és Rusić soká visszhangzó gitárjátéka egybeírják velünk a Sziveri-sorokat. A koncert a Sziveri-díj átadásához kapcsolódott. A díjat idén Bencsik Orsolya nyerte el. Az „akciós” laudációt, Reményi József Tamás köszöntője után Balázs Attila prezentálta ribiszkével. Ezt követően Bencsik Orsolya olvasott készülő regényéből. A sorokból bélbemászó zsigeri realizmusa pulzált a mészáros tatáról és a háztáji gyilokról. Az esti fogadáson mindenki koccintott a kedden (újra)kelő napra…

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.