Ováció a sepsiszentgyörgyi színháznak

By | 2014-04-24
forrás: veol.hu
szerő: Bartuc Gabriella

Óriási sikert aratott a sepsiszentgyörgyi színház A fösvény című vendégjátéka az Erdélyi napokon Veszprémben. A közönség brávo bekiáltásokkal állva tapsolt, úgy ünnepelte a színészeket, akik minden tehetségükkel szerettek minket, Moliére-t és a rendezőjüket ezen az estén.

 

Feltöltötték a lelkünket művészi szépséggel és igazsággal, ugyanakkor nagyon jól szórakoztunk.

sa0403petofiszinhaz1_resize3_800x600

Hogy tudnak mondatokat elemezni és megeleveníteni! Tolmácsolásukban friss és aktuális Moliére briliáns humora, holott évszázadok múltak el amióta megírta A fösvényt, többször kifordult sarkából a világ, társadalmi rendszerek dőltek össze, határokat húzgáltak ide-oda, de ez eszünkbe sem jut. Hiszen Pállfy Tibor zseniális alakításában Harpagon igazi mai tragikomikus alak, egy pénzfüggő, beteg társadalom démonikus képviselője, úgy egyetemes, hogy közben nagyon helyi színekből van összegyúrva. Ahogy besétál hónaljig felhúzott mackó nadrágban, kissé szakadtan, nejlon zacskóval a kezében, rátarti hajléktalannak néznénk, aki éppen kukázásból tér haza. De nem, nála orvosságok vannak egy egész zacskóval, kiderül, amikor kiborítja, szívgyógyszer után kapkodva. Egyébként is megelőzte már a hangja, ami démoni és azt a képzetet kelti, hogy a gyenge öregember álcája ellenére mindent lát és ellenőriz. Ő a környék leggazdagabb embere, aki gyerekei életét, de talán még sajátját is odaadná, ha pénzt kínálnának érte. Pálffy Tibor fenomenálisan formálja ezt a szerepet, kívülről-belülről egyaránt játszik, lélekrezdülésekkel, finomságokkal, de a groteszk túlzásokkal is dolgozik, miközben egész testi fizikumát igénybe veszi a rendező, akivel szinte lekottáznak és hatásosan adagolnak minden mozdulatot.

Ő viszi az előadást, de mellette ott az új, szintén tehetséges nemzedék, Derzsi Dezső (Cléant), Szalma Hajnalka (Eliz), Nagy Alfréd (Valér), Benedek Ágnes (Mariann), Konya-Ütő Bence (Fecske), akiket biztos kézzel vezet Bocsárdi László rendező. Mindegyik szereplőnek van egy emlékezetes belépője, amikor karikatúra szerűen nagyon teátrális kimerevített mozdulattal megáll az üres színpadon a fehér színfal előtt. Valójában képregény figurák.

Egyszerűen nincs gyenge pontja az előadásnak, a legkisebb szerepeket is nagyszerűen alakítják például szakács és kocsisként Erdei Gábor. Kiváló a színpadkép is, majdnem üres a mélyen nyitott színpad, csak az oldalkulisszákból nyíló és örökké záródó hatalmas kapuszárnyak csukják nagy ötletként a teret. Nagyon erdélyi, ahogy felhangosítva nyikorognak ezek a Harpagon házát és kincset őrző nagykapuk. Folyton záródnak és csak résnyire nyílnak ki ezek az ajtók, legtöbbször majd összepréselve a ki és bejárókat. A páncélterem ajtajára emlékeztet Bartha József színpadi látványtervezőnek ez a megoldása. Dobre-Kothay Judit jelmezei is nagyon jól jellemzik a figurákat és ahogy megnézem az előadásról készült egy évvel ezelőtti fotókat, kicsit változnak is, még jobbak lesznek, például Fruzsina esetében. Maiak, de nagyon egyediek némi barokk felhanggal. Amolyan rongyrázósak, ezzel is jelzik, hogy itt valójában minden szereplő sorsa a pénztől függ.

Bár Moliére romantikus befejezést írt a darabnak, a rendező a végén sem enged elandalodni, megőrjíti Harpagont, aki az utolsó jelenetben tébolyultan lemeztelenedve, pénzesládikóját dajkálva kifut a világból, miközben körülötte némi pénzsegítséggel mindenki egymásra talál.

Intelligensen szórakoztató színház a sepsiszentgyörgyi. Megérdemelten arattak igazi nagy-nagy sikert. Sajnálhatja, aki nem látta.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.