Sziverivel a várban

By | 2014-04-24
forrásveol.hu
szerző: Bartuc Gabriella

Veszprém – Megrendülten fejeztük be a ráolvasó sétát hétfőn a várban.

 

 

„Elődbe járulnék akár, de nem tudlak még/ egészen megnevezni. Hangod mintha hersegne…/ Vagy csak a gyertya krémje? / Valakit elszólítottak belőlem” – írta Sziveri János 1990 januárjában utolsó versében. Ezt az utolsó négysorost olvasta fel a 36 éves korában elhunyt vajdasági költő özvegye, Utasi Erzsébet hétfőn az érseki palota teraszán a Sziveri Jánosra emlékező ráolvasó séta csúcspontján.

pk0331sziveriversolvasas1_resize2_580x300

Az újvidéki Új Symposion egykori leváltott főszerkesztője idén lenne 60 éves. Róla nevezték el Veszprémben a rendszerváltó folyóiratokat tanulmányozó intézetet, mivel a balkáni háború idején ide települtek át barátai, az Ex-Symposion szerkesztőségét is ide mentve. Újabban itt adják át a Sziveri-díjat is, amellyel a költő születésnapjához kapcsolódva, minden évben egy fiatal alkotó munkáját ismerik el.

A díjat hétfőn este az egyetemi Erdélyi napok keretében a bácstopolyai Bencsik Orsolya vehette át, akinek Akció van! címmel a JAK füzetek sorozatban jelent meg kisprózakötete. A díjátadót megelőző ráolvasó sétán Bencsik Orsolya is felolvasott egy Sziveri-verset a ferences templom udvarán: „Senkik és valakik jönnek mennek / takar mindent a félhomály/ ilyen ez a Couleur lokál”.

A mintegy stációként megtett út során a várkaputól, a Cholnoky Viktor relieftől eljutott a hallgatóság a Gizella-kápolnáig, közben verset mondott Oberfrank Pál, Reményi József Tamás és Heizinger Anita is. Bár hallottuk Sziveri groteszk szójátékait, fogtuk az adást, ezúttal mégsem lettünk vidámabbak tőle. Jobb volt, amikor az asztalra ugorva élőben ő szavalta. Feltámasztani már nem lehet, ígyhát maradtunk a hídon, amit térben és időben húzott ez a délután és este Veszprémben és Újvidék-Szabadka, avagy a túlvilág között. 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.