Veszprémből Erdélyről

By | 2014-04-22

Hétköznapi erdélyezések

Március 31-től április 5-ig, hétfőtől szombatig tartottak Veszprémben, a Pannon Egyetem Modern Filológiai és Társadalomtudományi Kara szervezésében az Erdélyi napok eseményei. A szervezők végig hangsúlyozták, és ezt a programok is igazolták, hogy a hagyományokról sem megfeledkezve, de elsősorban az élő, korszerű, a jövőről is szóló erdélyi tudományosságot, irodalmat, kultúrát kívánták bemutatni. A nyitónapról készült beszámoló után (http://www.litera.hu/hirek/veszpremi-sugarak-erdelyi-napok) Tóth Regina, Heizinger Anita, Tokos Bianka, Fekécs Ildikó, Pintér Viktória a hét többi napjának eseményeit is összefoglalja.

április 1., kedd

A kedd a Sziveri intézet tanácskozásával folytatódott az Egyetemi Könyvtár és Levéltár épületében, Folyóirat, arculat, vizualitás témában. A nyitóelőadást Szkárosi Endre tartotta Folyóiratok: vizuális profil és reprezentativitás címmel, melyben a folyóirat két európai útját járta végig. Az egyik, ahol a verbális percepció és szövegközlés uralkodik, a másik, ahol a verbális és vizuális megnyilatkozás együtt szerepel. Az előadás végén az Új Hölgyfutár vizuális terébe nyerhettünk bepillantást, amelyet Szkárosi a zsúfoltság esztétikájával definiált. A második előadó, András Sándor egyszerre kínálta az Arkhánum történeti ismertetését és vizuális megjelenésének magyarázatát. Zsubori Ervin az Árnyékkötők elektrografikai periodika történetét tekintette át, nagyon erős vizuális prezentációval alátámasztva. Székelyhidi Zsolt feltette a virtuális létkérdést: webes vagy nem webes, avagy kell-e, és ha kell, mi végre a webdesign. Beszédes István, a zEtna webmagazin főszerkesztője, a webfelület történeti aspektusait vette sorra. A zEtna feltörése arculatának állandóságával a kezdeti törekvéseket szeretné őrizni, és egy alkotó, mozgó közegben tovább éltetni. Az esemény lezárásaképp vita következett.

A folyóirat-tanácskozással párhuzamosan Erdélyi gyermekirodalom címmel Balázs Imre József és Egyed Emese előadásán vehettek részt az érdeklődő kicsik és nagyok. Balázs Imre József mesélt két kötetéről (Hanna-hinta, Blanka birodalma) és gyermekei reakcióiról a kötettel kapcsolatban. Kiemelte, hogy a mese olvasásánál lényeges az összefészkelődés és a képi illusztráció. Egyed Emese eközben a gyermekek egy részével kivonult és önálló könyvet írtak, mely egy repülőgép szerencsétlenségről szólt, és az angyalokba vetett hiten keresztül tanulságos mondanivalóval szolgált kicsiknek és nagyoknak egyaránt.

A Sziveri-tanácskozás zárásaként a Látó (Láng Zsolt) és Korunk (Balázs Imre József) folyóiratok mutatkoztak be, majd kis szünet után könyvbemutatók következtek. A kolozsvári Előretolt Helyőrség és a Fiatal Írók Szövetsége közös gondozásában megjelent könyvek bemutatójára került sor a Hangvilla konferenciatermében. Megismerkedhettünk Papp Attila Zsolt, Serestély Zalán és Varga Edgár műveivel, melyeket Gáll Attila, a könyvek szerkesztője mutatott be.

Az Ex Symposion folyóirat és az Irodalom- és Kultúratudományi Intézet 11. évébe lépett közös beszélgetéssorozata, a Trialógusok erdélyi „különkiadással jelentkezett. Bozsik Péter és Ladányi István ezúttal Láng Zsolttal beszélgetett, szintén a Hangvillában. A beszélgetés folyamán számos érdekességet tudhatott meg a zömmel egyetemistákból álló hallgatóság. A műszaki tanulmányokat végzett Láng Zsolt első írását az Ifjú Munkás című folyóirat jelentette meg, és ez megnyitotta az utat az addig magának alkotó fiatal szerző számára. Izgalmas vállalkozásnak bizonyult az 1992-ben indított Éneklő Borz című folyóirat. A különlegességét nemcsak a furcsa név adta, amely egy Akutagava-novella címe, hanem a megjelenésének módja. A nyomda és a kiadáshoz szükséges anyagiak hiánya nem jelentett akadályt, a szerkesztők az összeállított folyóiratszámot különböző érdekes helyszíneken (állatkerti pálmaház, pince, galéria) felolvasták, hangos folyóiratot hozva így létre.

A továbbiakban legtöbb szó Láng Zsolt Bestiárium-köteteiről esett, melyek alapötletét egy, a Teleki Tékában talált bestiárium oldalain szétcsapott szúnyog látványa adta. Az író képzeletét beindította a könyvben látható vérfolt, mely vélhetően egy múltbéli olvasó vére; ahogy ő fogalmazott: „megérintett a múlt tapintható létezése”. A múlthoz való viszony alapvető fontosságú a műveiben. Az első kötet 1989-ről szól. A jelenről akart írni, majd ráébredt, hogy ’89 a jelen, mely még mindig nem múlt el.

Délután a Művészetek Háza Dubniczay-palotájában Szőcs Gézával a Ha polip szuszog Kolozsvárott című könyvéről Orbán János Dénes beszélgetett. A beszélgetőkönyvvel Szőcs Géza barátjának, Sziveri Jánosnak állít emléket. A 21 történet képet ad egy képzelt Kolozsvárról, amelyről az elbeszélő mesél a halálra készülő barátjának. A könnyed és humoros beszédmód ellenére a történeteket átlengi a szomorúság. A vidámság és tragédia kettőssége egy a könyvből kiragadott képpel körvonalazható: Sziveri boldogsággal teli utazásával Kolozsvárra, természetesen halottaskocsival, mert azt a rendőr sem meri megállítani.

A fenti bemutatóval párhuzamosan György Péterrel az Állatkert Kolozsváron című kötetéről Szávai Dorottya beszélgetett az Utas és Holdvilág antikváriumban. A beszélgetés Trianon és a magyar holokauszt traumája köré szerveződött, amelyek feldolgozatlanságát a szerző végzetesnek tartja.

Jellemző az események sűrűségére, hogy a két könyvbemutatóval párhuzamosan a Szaléziánumban Petényi Katalin és Kabay Barna dokumentumfilmjét, a Szigorúan ellenőrzött életeket vetítették, amelyet beszélgetés követett a film alkotóival.

A keddi nap kiemelt eseménye a Petőfi Színházban tartott irodalmi est volt Kányádi Sándorral, több mint 400 néző előtt. A Tarján Tamással folytatott beszélgetésből  megtudhattuk, miért lett már 29 éves korában Sándor bácsi, ahogy számos más anekdotát is meghallgattunk az idén 85. életévét betöltő költő eseménydús életéből, például hogyan vett részt reformátusként pápai audiencián („Ha már ott járok…”), vagy hogyan vette magára Illyés Gyula Kányádi megjegyzését, hogy „tudni kell időben abbahagyni az írást”, mellyel Kányádi saját elhallgatását magyarázta. Beszámolt „kutas” vállalkozásáról, a különböző városokban építtetett Benedek Elek-kutakról, de szóba került a bivalytejpor nagyipari termelésének és nyugati forgalmazásának kudarcba fulladt ötlete is, aminek egyetlen eredménye, hogy a bivalytej különlegesen erőteljes hatóanyaga így Erdélyben maradt, az ottaniak testi-lelki épülésére. Így folyt az est, egy kis történet innen, egy kis történet onnan, sok nevetéssel, remek hangulatban. Majd a történeteket félbeszakítva jött egy felolvasott vers vagy egy fejből szavalt alkotás, például a mindenki által ismert Valaki jár a fák hegyén. Kányádi érzékenyen egyensúlyozott a könnyedség és a komoly, súlyos versek érzelemvilága közt, biztosítva az érzelmi hullámvasutat a közönség számára.

(Tóth Regina)

április 2. szerda

A szerdai nap tudományos előadásokkal kezdődött. A nyelvészeti szekción belül az érdeklődők az etnobotanika, etnobiológia és nyelvészet kapcsolatáról hallhattak előadásokat. Péntek János előadásából például megtudhatták, hogy mivel már 1400-1500 között megjelentek az első virágénekek, ezeknek a tudományágaknak a gyökerei s körülbelül az 1500-as évek közelébe nyúlnak vissza. Révay Valéria nyelvtörténeti megközelítésből beszélt Hargita megye növényeiről.

Az irodalomtudományi szekció előadói Egyed Emese, Berszán István, Bányai Éva és Balogh Andrea voltak. Egyed Emese Kendilónáról, a Teleki családról értekezett, Berszán István az irodalmi hermeneutikával szembesállított irodalmi gyakorláskutatását és a fizika húrelméletét hozta kapcsolatba, Bányai Éva főképp Bodor Ádám prózájának geokulturális vonatkozásaival foglalkozott, Balogh Andrea pedig a Holnap antológiáról és Balázs Béla költészetéről beszélt. Zárásként Balogh F. András ismertette a szász identitás megjelenését Erdélyben, elmesélve ezen etnikum sorsának alakulását a történelem labirintusában.

A színháztudományi szekcióban Visky András a színházi előadás megrendezésének folyamatát ismertette az alapító tettől az előadás megvalósulásáig. Kovács Flóra Visky múltértelmezéséről tartott előadást, kiemelve például a teremtés-passió párhuzamát, a szent és profán elemek vegyítését.

Délután műfordítói tanácskozáson vehettek részt az Erdélyi napok vendégei, ahol Dánél Mónika, Józsa Márta, Marius Tabacu és Dósa András beszélt magyar–román műfordítási kérdésekről.

Ezután a Petőfi Színházban Mányoki Endre gondolatait hallgathattuk meg az Irodalmi Jelen feladatáról, szerkezetéről, majd Dsida Jenőről tartott előadást, melyet a színház igazgatója, Oberfrank Pál versfelolvasásai színesítettek. Még nem ért véget az irodalmi est, amikor a Városi Művelődési Központban elkezdődött Zsigmond Dezső erdélyi vonatkozású filmjeinek vetítése, és még folyt a vetítés, illetve az ezt követő beszélgetés, amikor a komolyzene iránt érdeklődők a Mendelssohn Kamarazenekar koncertjén vehettek részt az egyetemi aulában, amelyet nemcsak Bartók, illetve Veress Erdélyi táncai kötöttek Erdélyhez, hanem a kolozsvári származású Csaba Péter karmester is. Az Expresszóban berendezett „kultúrkocsmában” Farkas Wellmann Endrével folytatódott a nap, immár kötetlenebb formában, majd slam poetry-esten követhették a jelenlévők az erdélyi slammerek és a veszprémiek vetélkedését.

A legkitartóbbak pedig éjfélkor még követték Berszán Istvánt a Gulya-dombra, ahol néma túrán vehettek részt, azaz hang nélkül egymást követve írták meg saját regényüket, belesüppedve a természet csöndjébe, gondolva teremtésre, szerelemre, bizalomra, életre.

(Heizinger Anita)

április 3., csütörtök

A nap folyamán tehetséggondozó műhelyek találkozására került sor, a kolozsvári BabeşBolyai Tudományegyetem Láthatatlan Kollégiuma, a Pécsi Tudományegyetem Sensus csoportja, illetve a Pannon Egyetem Modern Filológiai és Társadalomtudományi Karának diákköri műhelyeinek horizontjai, szövegértelmezései találkoztak, s igyekeztek közös problémákat, kérdéseket megfogalmazni, és azokra választ találni. A plenáris előadásokon a BBTE oktatója, Keszeg Anna A divatvideo médiumközisége címmel tartotta meg előadását, elsősorban a hatás-együtthatás kategóriáját vizsgálta, azt, hogy egy divatvideo megtekintése mennyiben köthető már előzményekhez, s ezen előzmények, „előszövegek”, mennyire befolyásolják a befogadóra tett hatását. Ezt követte Selyem Zsuzsa Tárgynak lenni, alanynak lenni. A személyesség tétje Kertész Imrénél című előadása, amely a Kertész-életmű átfogó vizsgálatára tett kísérletet, és megpróbálta megragadni és elkülöníteni a személytelenség és a megnevező, névadó személyesség kategóriáját. A BBTE hallgatói beszámoltak eddigi kutatásaikról, így a közönség meghallgathatta Balázs Renáta előadását a Borbély Szilárd-életmű és szövegek „viszonyhálójáról”, Gondos Mária Magdolna kérdésfelvetéseit a homoerotikus költészet „létmódjáról”, illetve Kis Ernő Csongor prezentációját a Hertha Müller-szövegek politikai és ideológiai áthallásairól. A Láthatatlan Kollégium előadóinak értelmezéseiben megfigyelhető volt a hasonlóság: életművek tematikai és motivikus vizsgálatát végezték el, az amúgy is lehetetlen egész megragadására tett kísérlet helyett egy-egy szempont érzékletes és produktív interpretációját helyezve előtérbe. A pécsi Sensus kutatócsoport bevezető előadását Orbán Jolán tartotta A paródia, az irónia, a frivolitás poétikája és etikája címmel, majd ezután következtek a hallgatók: Horváth Gábor, Pandur Petra és Zsupos Norbert előadásai. Az előadássorozatot a Pannon Egyetem hallgatói zárták: Berta-Szénási Panna, Győrfi Anna, Herceg Adrienn, Kósa Rita, Sebestyén Zsuzsanna és Véber Virág. Az előadásokkal egy időben az egész hetes nyílt próbasorozat után tekinthette meg a közönség Visky András Megöltem az anyámat című művének felolvasó-színházi bemutatóját a Petőfi Színházban, Nagyhegyesi Zoltán és Trokán Anna szereplésével, átütő közönségsikerrel. Rögtön ezután kezdődött Az Emberek aranyban. Fejedelmi sírok leletei a sztyeppe piramisaiból című kiállítás megnyitása a Laczkó Dezső Múzeumban.

A nap leginkább közönségbarát eseménye talán a Drakula Mar(athon) elnevezésű programsorozat volt Az én Drakulám című kiállítással, denevér-fotósorozattal, tudományos-ismeretterjesztő előadásokkal, filmkollázzsal és önkéntes véradással. Ha valaki elmulasztotta Visky András színházi munkájának megtekintését, egy másikra odaérhetett: a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház előadását lehetett megtekinteni, Molière A fösvény című művének sajátos értelmezését. A nagy sikerű előadás után még egy szórakoztató esemény „zavarta meg a nyugalmat”: Muszka Sándor és Orbán János Dénes alkalmi meséket olvastak fel „idegbeteg felnőtteknek”.

(Tokos Bianka)

április 4., péntek

A test mint antropológiai tér című konferenciára az Erdélyi napok keretében, de az egész magyar nyelvterületről érkezett szakemberek előadásaival került sor. A program négy plenáris előadással kezdődött. Keszeg Vilmos (egyetemi tanár, Babeș–Bolyai Tudományegyetem MNAT) előadásából az érdeklődök megtudhatták, hogy az erdélyi sírfeliratok vizsgálata során, a temetés rítusában a sírjelállítás, valamint a sírfelirat miként örökíti meg az „utolsó átváltozást”.  A. Gergely András (egyetemi tanár, MAKAT–MTA PTI–ELTE TÁTK) a Test és politikai test – A biopolitika kommunikációja című előadása folyamán a test mint emberi lét komplexitását hordozó mikrounizerzum és a kollektív test közpolitikai tere és magántér közötti autonómiák témakörében kaptunk egy átfogó és több nézőpontból megközelített prezentációt. Bán András (műkritikus, egyetemi oktató, Miskolci Egyetem) a test társadalmi megkonstruáltságának és szimbolikus használatának a leírásáról beszélt. A plenáris előadásokat Csányi Vilmos, a Magyar Tudományos Akadémia akadémikusa zárta. Az emberi test jelmintázata előadása során az emberi test mint antropológiai tér többféle leírásáról beszélt. Az előadás során elhangzott, hogy állati rokonaink, a majmok sokat foglalkoznak a testükkel, például a test tisztogatását a szociális térbe emelték. Az ember ezeket az ősi vonásokat megtartotta, csak kulturálisan módosította. A személyes, közösségi és kulturális terek mellett többek között megjelennek a szexuális, szervezeti, technológiai terek, amelyekkel bővül az ember személyes tere. A különböző antropológiai terekben végrehajtható akciókat kulturálisan elfogadott vagy genetikailag megalapozott jelek szabályozzák. A plenáris előadásokat tematizált szekciók követték a délelőtt és a délután folyamán, a művelődéstudomány, gondolkodástudomány, néprajztudomány és a pszichológia területéről érkeztek előadókkal.

(Fekécs Ildikó)

A péntek délutáni program Felméri Cecília és Lakatos Róbert filmjeinek vetítésével kezdődött. A filmek középpontjába állított határ filmnyelvi megszólaltatása kiterjedt mindenre, a műfajtól, a színészi vállalásokon át, a nyelvig. Egyetlen dolog nem volt kérdés a jelenlevők reakcióit nézve, hogy nézőként tudunk-e kapcsolatot teremteni a filmekkel. Felméri Cecília Mátyás, Mátyás című dokumentumfikciós animációs kisfilmje rögtön feltette a mítosz mögött rejlő „valós” tudásra vonatkozó kérdéseit. Az evidenciát megbolygató kérdések az automatizmusban összekeveredő ember groteszk megnyilvánulásait mutatja be, melyet tovább erősítenek a Jánosi Andrea keze nyomán „rontott testek”. A Kakukk című film, amelynek alapja egy erdélyi erotikus népmese, kilép az animált világból, ugyanakkor a kameramozgások és a különös szögekből vett jelenetek mesei térbe hajlítják bele az emberi testet. Az absztrahált szexuális látványvilág és a nemi szerepek folytonos mozgásban tartása, az óra önmagából induló és visszatérő mutatói összezavarják a térben és időben önmagát biztosnak gondoló nézőt. Lakatos Róbert nagyjátékfilmje Bahrtalo! Jó szerencsét egy gazhi, vagyis fehér ember és egy gábor cigány „kalandjairól” szól, valamint arról az elemi abszurditásról, ami a nem-mesterkélt lét sajátja. A határokon folyamatosan átlépdelő filmből csak egy valami hiányzik, a folytatás. Ezeknek a filmeknek célja van a nevettetéssel. Az önmagát rázó nevető test nemcsak élmény, hanem a kritika gesztusa is, ébresztő.

Az Erdélyi napok rendezvénysorozatát lezáró program tulajdonképpen az egész hetet (újra) megnyitotta. A Hangvilla kamaratermében Bodor Ádám tartott irodalmi estet. Bodor Ádámmal találkozni csak a hétköznapokban lehet, piros betűs ünnepnapokon biztosan nem. De ha a hét köznapjaiban találkozunk is vele, akkor is érezzük, hogy valahol mellettünk jár, saját teremtett tereiben. Józsa Márta lendületes kérdéseinek nyomát követve az irodalmon, múlton, írásgyakorlaton, technológiai váltásokon, természeti jelenségeken keresztül csatlakoztunk mi is ehhez a világhoz. Bodor nem vehemens, nem akar népszerűségi poénokat elejteni, irodalmi trendeknek, ideológiáknak megfelelni. Sajnos, már írni sem akar, vagy legalábbis nekünk, olvasóknak nem. Azt mondja, már nem ihleti meg a tér, a táj sebei, a demokratikus illúziók. Most ül valahol az élet fölött, feltartott ujjal keresi a szelet, és hallgat arról a helyről, ahol egy pillanatra Verhovina madarai is elgondolkodnak…

(Pintér Viktória)

 

A zsúfolt, felsorolásszerű beszámolóba számos program bele sem fért, és van, amit a szervezők sem tudtak már követni, csak útjukra bocsátani az íróvendégeket: a hét folyamán Balázs Imre József, Farkas Wellmann Endre, Kányádi Sándor, Láng Zsolt, Visky András, Papp Attila Zsolt, Serestély Zalán, Varga László Edgár, Gáll Attila, Muszka Sándor, Orbán János Dénes, Selyem Zsuzsa Veszprém, Ajka, Balatonalmádi, Balatonfüred, Zirc általános és középiskoláiban tartott rendhagyó irodalomórákat az egyetemi hallgatókon, Veszprém és környéke kultúra iránt érdeklődő nagyközönségén túl az iskolás korosztályt is megszólítva. A hét napjainak és éjszakáinak hangulatát pedig kiválóan illusztrálja Papp Attila Zsolt írása (http://foter.ro/cikk/20140404_papp_attila_zsolt_erdely_az_egesz_veszprem), amelyben Veszprém Erdélyhez csatolásának gondolatáig is eljut… A csatolások a Vajdasági, Kárpátaljai, Felvidéki napok után, az idei Erdéllyel elég jól alakulnak. Jövőre tovább bővül a kör.

 

A beszámoló rövidebb változata a Litera.hu-n olvasható

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.