Csányi Erzsébet – Sziveri a Magyar Tanszéken

By | 2014-03-26

Forrás: Sikoly

Sziveri János születésének 60. évfordulóján a Sikoly szerkesztői olyan alapvető kanonizációs kérdésekre is választ keresnek, mint az, hogy az aktuálisan futó képzési program az újvidéki BTK Magyar Tanszékén mennyire öleli fel Sziveri János munkásságát, milyen tárgyakból van alkalmuk a magyar szakos hallgatóknak ismereteket szerezni róla, mennyire ismerik életét és költészetét, hogyan viszonyulnak hozzá.

Nem egyszerű ismeretterjesztési, oktatási és kanonizációs kérdésről van szó, hiszen Sziveri János a vajdasági magyar hivatalos művelődési, kiadói és oktatási intézményrendszerben többé-kevésbé a mai napig tabutéma, kényes kérdés, agyonhallgatott avagy minorizált jelenség. Sziveri Jánosnak még mindig adósai vagyunk, elsősorban mi itt Vajdaságban.

A hivatalos tudományos-művelődési intézményrendszer ennyi év távlatából sem képes feldolgozni az akkori eseményeket.

A Sziveri-életmű utóéletében vannak jelentős lépések, de ezeket a lépéseket elsősorban Magyarországon tették meg. 1992-ben Sziveri János-díjat alapítottak Magyarországon, majd 2012-ben Veszprém város és a Pannon Egyetem Modern Filológiai és Társadalomtudományi Kara Sziveri János Irodalmi Kutatóintézetet hozott létre. Az intézmény nem ennek az egy költői életműnek a feldolgozására vállalkozik, „hanem a kortárs magyar irodalom fenomenológiájával, a rendszerváltó folyóiratok történetével, mindazzal, amit Sziveri János művészi világszemlélete és sorsa fémjelez: a megalkuvások radikális, engesztelhetetlen elutasítását képviselő etikai tartással, irodalom és elnyomás, ember és szabadság kérdésével”.

Itthon csak Jancsi kis szülőfaluja, Muzsla igyekezett ápolni szellemiségét a maga eszközeivel: 1993-banSziveri János Művészeti Színpadot hoztak létre, amely esszé- és verspályázataival volt jelen a vajdasági kulturális közéletben.

Ez azonban nem pótolhatja azt az űrt, amit kiadóink, felsőoktatási-tudományos intézményeink államilag támogatott berkeiben kellene elvégezni: sajtó alá rendezni az életmű kritikai kiadását, Sziveri-konferenciákat tartani, díjat létrehozni, monográfiát írni.

Civil szervezetként a Vajdasági Magyar Felsőoktatási Kollégium tett lépést az életmű közkinccsé tételéért, amikor 2008-ban kiadta Lábadi Zsombor Sziveri-monográfiáját, amely – szintén árulkodó módon nem nálunk, hanem – a Pécsi Tudományegyetem BTK Irodalomtudományi Doktori Iskolájában készült, de ezen kívül komoly és szervezett munka az opusz feldolgozása érdekében nem alakult ki.

A vajdasági magyar felsőoktatás és tudományosság csúcsintézményében, a Magyar Tanszéken 2013. február 28-án került sor első ízben egy olyan Kontaktzóna-rendezvényre, amely Sziveri János életével és művével foglalkozott Pannóniai vagyok, és János címmel. Fellépett Szőcs Géza költő, dr. Géczi János író, költő, egyetemi oktató, dr. Ladányi István egyetemi oktató és a veszprémi Sziveri János Intézet vezetője, Reményi József Tamás irodalomkritikus, szerkesztő, valamint Pálfi Ervin színész megzenésített Sziveri-verseket adott elő az egyetemi hallgatókból álló közönségnek.

A megalkuvások és érdekösszenövések bonyolult hálózata alakult ki az elmúlt évtizedekben, így nem csoda, hogy a Múlt, alakít, ás című rendezvényen 2013. március 6-án Szegeden olyan cinikus elméletek megfogalmazására is sor került, miszerint Sziverit nem kell kanonizálni, magyarán, agyon kell hallgatni, mert éppen ez az ő lényege.

Még szerencse, hogy a Konferencia, kerekasztal, felolvasás, koncert és buli Sziveri Jánossal alcímmel megrendezett kétnapos találkozó többi résztvevője nem így gondolta, más véleménnyel volt a költői életmű eltemetésének okairól, és kutatási eredményeinek összefoglalásával megkísérelte felszámolni e költészet méltatlan mellőzését, irodalomtörténeti köztudatból való kilúgozását.

A konferenciafelhívásban a szervezők a következő célokat hirdették meg: etika és költészet, az esztétika politizációjának, a politika esztétizációjának a problémája, Petri György és Sziveri János politikai jellegű verseinek összehasonlítása, Sziveri helye a kánonban (a magyarországi és a vajdasági magyar irodalom történetében), Sziveri privát kánonja, hagyományképe, az avantgárd, a neoavantgárd, a tradicionális versformák, a rebbelis versbeszéd, a test és az identitás problémái stb. A mai fiatalok a Sziveri-művekkel teremthető személyes alkotói kommunikációs kalandjaikról, Sziveri-hatásiszonyról, hatás-hiányról, hatás-mániáról vallottak.

A szegedi konferencián Németh Zoltán pl. éppen azt mutatta ki Hálózatelmélet, kánon, regionalitás. (Sziveri János helyének hálózatelméleti értelmezése a kortárs magyar irodalmi kánonban) című összehasonlító elemzésében, hogy az irodalomtörténeti kánonképzésben szerepet játszó szintetizáló kötetekben a Sziveri nevéhez kötődő mutatók hálózata ritka és felszínes. Tizenegy kortárs irodalomtörténeti kötetet vizsgál, melyek közül csak hatban kerül említésre Sziveri neve, s csak két kötet szentel teret az életmű tényleges poétikai jelentőségének. A szerzőnek tehát sajnálatos módon azt kell megállapítania, hogy „a kortárs irodalomtörténetekben Sziveri János költészete nem volt képes kanonikus helyet kikényszerítenie magának, ami az életmű kanonizációjának féloldalasságára enged következtetni”[1]. A féloldalasság abból ered, hogy a szerző kimutat egy jelentős Sziveri-kultuszt (regionális, nemzedéki és intézményi kánon – amely azonban elsősorban magyarországi, és nem vajdasági reprezentációk nyomán jött létre), amivel szemben megjelenik a hatás, az újraírás, a modellkánon, a recepció, az irodalomtörténeti diszkurzus alulmaradó pólusa.

A vajdasági Sziveri-recepció történetében legújabban a Kosztolányi Dezső Színházban Táborosi Margaréta által rendezett darab, Az ember komédiája jelent egy fontos lépést. Miklós Melánia[2] írja méltatásában: „Hogy mennyire része Sziveri a vajdasági, illetve az egyetemes magyar irodalmi kánonnak, azt nem a mi tisztünk megítélni. Az viszont tény, hogy mostanára látszik beérni az a több évtizedes munka, melyet nagyrészt az egykori írótársak és barátok, a ’83-ban politikai okokból menesztett, újbaloldalinak és liberálisnak bélyegzett újvidéki Új Symposion folyóirat harmadik nemzedékének tagjai végeznek az életmű megismertetése céljából. (Sziveri szakmai és magánéleti kálváriája, továbbá betegségének kialakulása egyaránt ehhez, a politikai alapon történt üldöztetéshez köthető.) Többségük ugyanabban az időben vagy kicsit később települt át a délszláv háborúk elől, és Veszprémben megalapították az Ex Symposion folyóiratot, 1992-ben a Sziveri Társaságot és a Sziveri-díjat, 2012-ben a Sziveri Intézetet (egy Facebook-oldaltól eltekintve sajnos egyiknek sincs se honlapja, se informatív internetes bejegyzése). Hogy néhány nevet is említsünk a szűkebb és tágabb körből: Balázs Attila, Ladányi István, Bozsik Péter, Fenyvesi Ottó, Szűgyi Zoltán, Radics Viktória, Thomka Beáta, Zalán Tibor, Keresztury Tibor, Reményi József Tamás, Szőcs Géza, Tolnai Ottó. Mind sokat tettek azért, hogy Sziveri hagyatéka eljuthasson a szélesebb közönséghez, miközben személyes elkötelezettségük önkéntelenül is mitizálta a költő személyét, életművét… Manapság – határokon innen és túl is – húsba vágóan eleven a Sziveri-féle ars poetica… A szó- és történetközpontú színházi tradíciókkal szemben, illetve azt megújítani igyekvő, a vajdasági Nagy József köpönyegéből kibújt új színházi generációk eddig mind Sziveri Szelídítések című színművének színpadra állításával tették le kézjegyüket. 1987-ben Lalić István rendezésében mutatták be a darabot Szabadkán Ljubiša Ristić igazgatása idején Tolnai Lea és Döbrei Dénes főszereplésével (olvasom Tolnai Ottó Eszi az eget című esszéjében a Barbár imák költője kötetben), majd Mezei Kinga és Gyarmati Kata vitte sikerre versekkel szerkesztett mozgásszínházi kollázsként 2000-ben, melyből Vicsek Károly filmet is forgatott. Aztán az ősbemutatót felidézve nemzetközi koprodukcióban Döbrei Dénes készített belőle – önéletrajzi írásokkal és versekkel kiegészített – történelmi dokumentarista táncjátékot Ékezet címmel 2009-ben, és egy Pour la silence című produkciót.”

A kanonizációs folyamatok alakításából a vajdasági magyar oktatási, felsőoktatási rendszer is kiveszi a részét.

Sziveri János művészete az újvidéki Magyar Tanszék jelenlegi tanrendjében két harmadéves tárgy (aVajdasági magyar irodalom – kötelező tárgy és a Folyóirat-kultúra Vajdaságban – választható kurzus) keretében is a tananyag részét képezi.

A Vajdasági magyar irodalom c. tárgy keretén belül az órán méltatásra kerül költészettörténeti jelentősége két aspektusból: a korabeli (elutasító) és a mostani (affirmáló) recepció tükrében. A képzési program részeként egy hallgató prezentációt is tart róla, felolvassák verseit, közösen megtárgyalják az elhangzottakat és értelmezik a verseket. Forrásként a Reményi József Tamás szerkesztette Sziveri János műveit (is) használják. Mindent összevetve e költői opuszra kb. 45 perc jut a szemeszter 12×90 perces, vagyis 1080 perces képzési idejéből.

Sziveri János megkerülhetetlen az Új Symposion és nemzedékeinek tárgyalásakor is, foglalkoznak vele elsősorban mint szerkesztővel, nemzedékformáló és integráló személyiséggel. A hallgatók ismereteket szereznek a Symposion-botrányokról is.

Akik felveszik a Folyóirat-kultúra Vajdaságban c. tárgyat, azok több időt szentelhetnek az Új Symposionnak, kézbe veszik a lapot, stb.

A tanári visszajelzés szerint a hallgatóknak tetszik Sziveri költészete.

A Magyar Tanszéken végzett kis felmérés alanyai első- és másodévesek voltak, akik majd csak a harmadik éven találkoznak a Vajdasági magyar irodalom tárggyal. Így válaszaik valójában nem is az egyetemi képzés, hanem középiskolában, médiákban, művelődési rendezvényeken, versenyeken és színházban összeszedett tudásukat tükrözik.

1. felmérés – második évfolyam

Öt másodéves hallgató közül mind az öten ismerik Sziveri János nevét. Ketten a Magyar Tanszék 2013-as Kontaktzóna-műsorán hallották először, egy hallgató az általános iskolában, amikoris ismerőse Sziveri-verset szavalt, egy hallgató egy magyarországi internetes versportálon, egy pedig az interneten egy Sziveri-szavalóverseny kapcsán hallotta a költő nevét. A középiskolai tanulmányaik során hárman nem hallottak róla, két hallgató tananyagon kívül olvasott tőle verset. Mind az öten tudják, hogy vajdasági/muzslai születésű, hárman kötik az Új Symposionhoz, említik, hogy élt Újvidéken, Szabadkán, majd kénytelen volt Magyarországra emigrálni, hogy politikai nyomásnak volt kitéve, verseket írt, egy hallgató szerint: „Költészete meglehetősen radikális és innovatív volt mind Vajdaságban, mind Magyarországon.” Másik hallgató szerint: „Korán meghalt, harmincegynéhány évesen, betegség miatt. Életének utolsó gyötrelmes évei nyomot hagytak költészetén, verseiben nagyon élethűen, lehengerlő drámaisággal tudja visszaadni szenvedéseit.”

A Sziveri János Művészeti Színpadról hárman hallottak (egy a Sikolyról is), ketten nem. Hárman nem tudnak említeni tőle kötetcímeket, verscímeket, ketten 1-2 címet. Sziveri-mű színházi produkció formájában három hallgató előtt nem ismeretes, ketten említik a Kosztolányi Színház előadását, egy cím szerint. Magyarországi vonatkozások kapcsán ketten semmit nem tudnak, egy hallgató említi, hogy Veszprémben újraalakult az Új Symposion Ex Symposion névvel, egy hallgató tud az Ex Symposion Sziveri-számáról, egy hallgató említi, hogy Magyarországon is van érdeklődés a munkássága iránt. Az egyetemen a tananyagban még egyik hallgató sem találkozott a nevével. A Sziveri-díjat hárman magyarországinak tartják, ketten vajdaságinak. A Sziveri Intézetről négyen nem hallottak, egy hallgató igen.

 

2. felmérés – első évfolyam

Az elsőévesek körében végzett röpfelmérésben 20-an vettek részt, de 4-en semmit nem tudtak a költőről. A Mit tud Sziveri Jánosról és életművéről kérdésre a következő válaszok érkeztek:

  • Muzslyai születésű.A középiskolában csak egyszer említettük a nevét, de mivel a tanárnő nem igazán kedvelte, nem is vettük át részletesen. Sinkó-díjas.
  • Hallottam a nevét, úgy tudom, már nem él. Nemrég az egyik szabadkai színház a verseiből előadást készített Az ember komédiája címmel, Táborosi Margaréta rendezésében. Vajdasági költő, a 20. sz. második felében élt és alkotott, a 60-as évek táján. Valamelyik Symposionba is írt. Nem olvastam tőle semmit.
  • A középiskolában megemlítettük a nevét, vajdasági író.
  • Középiskolás koromban találkoztam vele. A Művészeti Vetélkedő után ellátogattam a zsűritagokhoz, hogy ugyan mit tanácsolnak az elkövetkezendőkben. Az egyik zsűritag azt mondta, hogy ismerkedjek meg Sziveri János verseivel, ugyanis az ő művei „tökéletesen illenének” hozzám. Megtudtam, hogy ő is vajdasági. A könyvtárban volt egy kötete, de nem volt elérhető a számomra. Így véget is szakadt az ismerkedés Sziveri Jánossal.
  • Középiskolában, magyarórán hallottam a nevét. XX. századi író, vajdasági.
  • Csak megemlítettük a középiskolában a nevét.
  • Középiskolában találkoztam a nevével. Irodalomtörténész, vajdasági író. Nem ismerem egy művét sem.
  • Középiskolában hallottam a nevét, de nem tanultunk róla semmit.
  • Ismerősnek hat a név, valószínűnek tartom, hogy tanultunk róla.
  • Igen, hallottam már Sziveri Jánosról, az egyetemen találkoztam a nevével, de sajnos már nem emlékszem rá, hogy mikor és mivel kapcsolatosan. Munkásságát nem igazán ismerem. Annyi biztos, amint internetközelben leszek, megnézem.
  • Hallottam már a nevét. Tudom, hogy a vajdasági írók közé tartozik. Középiskolában említettük a nevét, amikor a kortárs írókról beszéltünk. Nem tudok az életéről mondani semmit, csak annyit, hogy muzslyai származású. Nem ismerem a műveit.
  • Hallottam a nevét az iskolában, a televízióban. Vajdasági író, muzslyai születésű, Magyarországon él. Nem ismerek tőle semmit.
  • Sziveri János nevével az egyetemen találkoztam az elmúlt pár hónap során. Ha jól emlékszem, költők között említették. A vajdasági költők közé sorolnám, de nem vagyok benne biztos. Munkásságáról annyit hallottam, hogy érdemes róla/tőle olvasni.
  • Sziveri János nevével még nem találkoztam. Sajnos műveit nem ismerem.
  • Igen, hallottam már a nevét. Ősszel, itt az egyetemen. Ha jól tudom, író vagy költő. Nem tudok többet róla. Ha jól emlékszem, akkor vajdasági.
  • Igen, hallottam középiskolai tanulmányaim alatt, de sajnos csak megemlítettük, nem beszéltünk róla átfogóan, ezért művei címét, életrajzát sem ismerem. Vajdasági származású.

 

A két felmérés érezhetően tükrözi az 1. és a 2. évfolyam tudása közti szintkülönbséget, amelyet – az utalások szerint is – jórészt a 2013. februárjában megtartott Kontaktzóna-műsornak köszönhetünk. A jelen ankétozás csonka maradt, a 3. és a 4. évfolyam tesztelése biztosan egészen más eredményeket mutatna. Annyi azonban ennyiből is kitűnt, mennyire fontos minden seregszemle, vetélkedő, szavalóverseny, akár maga ez a kérdőívezés is, mert figyelemfelkeltő, s ezáltal máris hozzájárul a kanonizációs folyamatokhoz.

Sziveri János életművének vajdasági közkinccsé tétele még várat magára.

 

[1] Németh Zoltán: Hálózatelmélet, kánon, regionalitás. (Sziveri János helyének hálózatelméleti értelmezése a kortárs magyar irodalmi kánonban.) Tiszatáj, 2014/1. 121.

[2] Miklós Melánia: IN MEMORIAM SZIVERI. Sziveri János: Az ember komédiája / Kosztolányi Dezső Színház, Szabadka. Rendezte: Táborosi Margaréta. 2014.01.19. http://www.revizoronline.com/hu/cikk/4864/sziveri-janos-az-ember-komediaja-kosztolanyi-dezso-szinhaz-szabadka/ letöltés: 2014. 01.31.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.