Monthly Archives: április 2016

Sziveri-napok Veszprémben (2016. április 1-2.) – Sebestyén Zsuzsanna és Tokos Bianka beszámolója

Forrás: litera.hu

Történelmi reflexiók. Élénk irodalmi műhelyek nyomai a nyolcvanas évek után. A jelen irodalmi folyóiratainak továbbélési lehetőségei. Print és online változatok. Maroknyi előfizetők. Hivatástudatból táplálkozó szerkesztőségek. Előteremtetlen mecenatúra. Jövővakság mint bizonytalanság. Kora este Sziveri János vakmerő halállovaglásának felidézése. Benes József műveinek hideglelése.

Az elmúlt 25 év Sziveri-díjasai. Az idei díjazott. Örömolvasás. – A Sziveri János Intézet rendezvényének első napja.

A Pannon Egyetem Modern Filológiai és Társadalomtudományi Kara idén 2016. április 1–2. között adott otthont a Sziveri-napoknak. A délelőtti folyóirat-tanácskozáson a Mozgó Világ betiltása utáni korszakról hallhattunk előadásokat. Margócsy István az 1983-at követő szerkesztőségi bojkottról és kultúrpolitikai feszültségről beszélt. Losoncz Árpád az Új Symposionnal való párhuzamokat és különbségeket vette sorra, valamint ismertette a folyóirat-kultúra tükrében a brezsnyevizálódás folyamatát. Szkárosi Endre történetileg foglalkozott előadásában a Mozgó Világgal, és az elődeként működő antologikus sorozattal, amely az addig „feltorlódott” írónemzedékek fóruma volt. András Sándor a “mozgósokra” emlékezett vissza, akik nem féltek kockáztatni munkájuk során.

Előadásában a mai folyóirat-kultúrára reflektált Mészáros Sándor, amely szerinte nem találta ki saját intézményességének hátterét; egyre kevésbé állnak rendelkezésre támogatások, így inkább más utakat keresve, a piac nyújtotta lehetőségeket kellene kiaknázni. Ezt a gondolatot több nézőpontból is megvitatták a délutáni folyóirat-bemutatókon, ahol a jelenleg működő Életünk, Híd, Kalligram, Opus és Tiszatáj főszerkesztői számoltak be a lapok kitartó, de problematikus működésükről. Terjesztésről, karakterszámokról, minőségről, online nyilvánosságról zajlott élénk tanácskozás.

Benes József grafikusművész Sziveri János Bábel kötete által ihletett halálgyáros drapériáinak, burjánzó szögesdrótjainak és lián infúzióinak megtekintése után átadták a Sziveri-díjat a Dubniczay-palotában. Géczi János a díjazotthoz intézett laudációját 10 velős bekezdésbe foglalta. A laudáció itt olvasható. A 2016. évi Sziveri János-díjat Áfra János vehette át. A fiatal költő a díjjal együtt Benes József egy kiváló grafikáját vihette haza. Az estet a díjazott és meghívott írók felolvasása zárta.

Sebestyén Zsuzsanna

 

A konferencia második napján több előadás járja körül a folyóirat tevékenységét. Mozgó világ. Mozgó Világ. Felülvizsgálatok. Eltérő olvasatok. Az értelmezések mozgása. Kérdőjelek. Felkiáltó jelek.

Szőnyei Tamás „állambiztonsági” olvasatot ad. Dokumentumok gazdag tárháza látszik a kivetítőn. Azoknak a lapoknak a kontextusába helyezi a folyóiratot, amelyek ugyanabban a térbeli és időbeli környezetben elbuktak (pl. Életképek, Eszmélet), s megvalósultak (pl. Kortárs, Jelenkor). Közben telik az idő. Szőnyei még el sem kezdi az előadását, már csak nagyon kevés van neki. A Mozgó szívja az időt, a kis idő kevésnek bizonyul a nagy idő feldolgozására. A folyóiratot 1979-től megfigyelik, amire különböző indokok vannak: pozíciókra tör, ellenséges célzatú kört működtet. Jelentenek a lapról. Folyamatos értelmezés alatt áll.

Mányoki Endre a szociográfia és az avantgárd mentén jelöli ki előadását – már az elején leszögezi: fontos lenne a folyóirat kutatása, megtermékenyítő erejének vizsgálata. Hangsúlyozza, hogy a folyóirat a kritikaelméletet is megalapozó nagytanulmányokat közöl (Kulcsár-Szabó Ernő, Hegyi Lóránd, Dávidházi Péter stb.). Röviden kitér a fotográfia szerepére is (A 70-es évek végén a fotográfia még nem nagykorú, fontos képviselő Kerekes Gábor, Szilágyi Lenke). A szociográfia fontos alap, állandó tényező és értékképző a lapban. Majd aztán meghal, felszívódik. Megszűnik ugyanis az értelmezhető rendszer, s új műfajként jelentkezik a riport, a televízió. Az avantgárd nincs eléggé képviselve, bár Géczi János és Zalán Tibor hosszúversein és képversein keresztül mégis megszólal. Mányoki Endre életműveket is tárgyalna, de nem fér bele az időbe.

Géczi János Hegyi című előadása saját élményen, tapasztalaton alapul. A Vadnarancsok születési körülményeiről beszél, míg nem el nem jut a betiltás mozzanatáig. Érdekes, ahogy a szöveg születésének pontjait megfelelteti az egyes emberekkel való kapcsolatával. Ilia Mihály segíti a megfelelő ösztöndíj elnyerésében. Goldschmidt Dénesről szól, aki arra jut, hogy a társadalom a legfőbb megbetegítő tényező. Géczi János méltatja azt, amit Goldschmidt bevezetett (színház-biblio- és táncterápia). Beenged a szövegszületés kulisszái mögé. Közben végig ott munkál feldolgozhatatlanul az előadás elején elhangzott közlés, hogy a nagyszerű Goldschmidt Dénes „Hegyi” fedőnév alatt szorgalmas és megbízható III/III-as ügynök volt, aki művészismerőseiről, köztük ápoltjairól is jelentett.

Reményi József Tamás a halál-újjászületés párhuzamai mentén alakítja ki mondanivalóját. Szerinte a lap már szétesése előtt véget ért. Tíz évbe kerül, mire folyóirat lesz belőle.

A konferencia kerekasztal-beszélgetéssel zárul, amely során újabb történeteket hallhatunk, állandó továbblendítő erőként működik a hiány. Nincs idő mindenre. A folyóirat sűrű múltja újabb konferenciát kíván.

A napot izgalmas vita zárja a folyóiratok mai helyzetéről, létproblémáiról.

Tokos Bianka