Monthly Archives: március 2014

Vér és takony

Forrás: litera.hu

Sziveri János 60

„Sziveri hitt magában, hitt a versben, hitt az irodalom mindennél fontosabb szerepében, hogy aztán a sors jól beleverje önnön hitébe az orrát.” – Sziveri János ma lenne hatvanéves. A költőre Keresztury Tibor emlékezik, és ajánlja a hét versének Sziveri Ez is című versét.

Sziveri János 1990 februári halálával végetért a magyar líra egy eladdig hellyel-közzel érvényes beszédmódja, attitüdje is. A büszke, öntudatos, a váteszi pózoktól már mentes, de elhivatottságát fennen vállaló, a vers erejében feltétlenül bízó költőtípus utolsó nagyhatású alakjának látom; az utolsónak, akinek még jól állt a kalap. Jól állt, mert jól tudta hordani: megvolt a fedezet, a formátum, a fejtartás, az önbizalom hozzá, hogy modorosság helyett autentikus legyen.

Sziveri hitt magában, hitt a versben, hitt az irodalom mindennél fontosabb szerepében, hogy aztán a sors jól beleverje önnön hitébe az orrát. Úgy gondolta, ezt a dolgot vagy szenvedéllyel lehet és érdemes csinálni, vagy sehogy. Innen a költészetét átható adys gesztusok. Ha zárva volt az ajtó, először kopogott, aztán berúgta némi várakozás után. Halálosan komolyan vette az irodalmat és az életet, nem ismert tréfát, ha dolgozni, vagy éppenséggel inni kellett. Ha bement valahova, oda bement valaki – onnantól nem lehetett tőle eltekinteni. Egy rettegett megyei párttitkár orrát megcsavarni éppúgy nem került neki semmibe, mint az uralkodó konzervatív líratípus, művészetfelfogás helyett az Új Symposionban egy alternatív kánont felépíteni.

Így tudhatott önnön közeledő halálával is méltósággal szembenézni. „Túl a kialvatlan égen / nem hat a narkózis. Végem.” – írta az egyik utolsó, 1989 novemberében, már Kelenföldön született költeményben egy megalkuvások, elvtelen kompromisszumok nélkül leélt élet, és igazodások nélkül létrehozott életmű záróaktusaként. A hét verséül egy lágyabb darabot választanék mégis a költő posztumusz kötetéből (Magánterület, 1991):

Ez is

Így alakult: újra alkonyat.
Megilletődve múlik el.
Ejt minket, magunkra hágy.
Rongyos széleit festi a szem.
Éppen török-
mogyorót gyűjtenénk.
Most éppen élnénk – –
Szóródunk, mint a homok, mint a fény.

Ez már a földi hívságokon, reményeken és öncsalásokon túli megbékélés hangja: állító és feltételes mondatokba foglalt végső számvetés. A tények rögzítésének mesteri kis darabja, amit ma is nehéz megrendülés nélkül elolvasni. Mint ahogy egyenesen lehetetlen hideg fejjel, kellő objektivitással végigülni a költő utóéletének egyik legjelentősebb fejleményét, a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház megrázó, elviselhetetlen, gyönyörű, felkavaró, feledhetetlen Sziveri-előadását (Az ember komédiája) Táborosi Margaréta rendezésében, Bakos Árpád káprázatos, a zsigerekig leszivárgó zenéjével.

Sziveri János halálával kezdődően mára végképp véget ért egy korszak, amikor a költő még volt Valaki, amikor egy megjelenő könyv még esemény lehetett, amikor érdem volt olvasni, nem szégyen, amikor a műveltségnek volt becsülete, amikor a tájékozottság előny volt, nem hátrány, amikor az irodalom okos, érzékeny emberek otthona volt, nem pedig lenézett és kikacagott lúzerek gyülekezete. Na, ezért hiányzik többek között Sziveri János, hogy a pökhendi műmájer figurák rettegjenek, mikor vág bele a díszebéden a porcelán levesestálba egy kockakövet.

Harminchat évesen halt meg.

Ma kellene hatvan évesnek lennie.

Keresztury Tibor

Csányi Erzsébet – Sziveri a Magyar Tanszéken

Forrás: Sikoly

Sziveri János születésének 60. évfordulóján a Sikoly szerkesztői olyan alapvető kanonizációs kérdésekre is választ keresnek, mint az, hogy az aktuálisan futó képzési program az újvidéki BTK Magyar Tanszékén mennyire öleli fel Sziveri János munkásságát, milyen tárgyakból van alkalmuk a magyar szakos hallgatóknak ismereteket szerezni róla, mennyire ismerik életét és költészetét, hogyan viszonyulnak hozzá. Continue reading

Zalán Tibor: A Sziveri-jelenség

Zalán Tibor: A Sziveri-jelenség

Forrás: litera.hu

„Az idő felejt, és mi könnyen felejtünk az időben. Még élünk néhányan, akik tudjuk, akik még elékezünk arra, milyen volt ő. Hogy kért sajtot, bort, pálinkát, hogy vett zakót vagy táskát magának. Fontos ez?”  – Sziveri János ma ünnepelné hatvanadik születésnapját. Barátja és pályatársa Zalán Tibor emlékezik a költőre a Literán.

Continue reading

Folyóirat, arculat, vizualitás. A Sziveri János Intézet nemzetközi folyóirat-tanácskozása

Folyóirat, arculat, vizualitás. A Sziveri János Intézet nemzetközi folyóirat-tanácskozása

2014. március 31. – április 1.

A folyóiratok vizuális arculata. A vizuális arculat közvetítő szerepe. Tipográfiai kérdések. Az irodalmi portálok vizualitása. A Magyar Műhely, az Új Symposion, a Mozgó Világ, az Árnyékkötők, a Nappali Ház, az Új Hölgyfutár stb. arculata. A szamizdat kiadványok tipográfiai kényszerei mint arculatteremtő sajátosságok (írógép, stencil, fénymásolás stb.)

Continue reading